két szempár néz – egyik sem málé-
incselkedve.
Elmémnek kedve
lenne még húzni az időt,
de látom lányomban a fortyogó nőt,
s fiamon a felvont
szemöldök alatti szempárt, mely úgy ont
rám röpke szitkot, hogy közben mosolyog.
Agyam forog,
hogy a késésem okozta háborút
hogyan csitítsam. S a rám borult
estében felcsacsog a gyermeki kacaj
– s tudom már, hogy nincsen itt nagy baj – .
És ott belül megindul az anyaszív-vágta,
mikor meghallom: – Jujj, Anya, ez madárlátta?
8 hozzászólás
🙂 Nagyon kedves írás, Hanga, öröm volt elolvasni, a csattanó is nagyon a helyén volt :-).
aLéb
Kedves Hanga
Ez nagyon vicces, és kacagtató.
Üdv: FJ.
Nagyon aranyos! 🙂 Anyaszívet simogató sorok… :)))
Szeretettel: Mónika
Nagyon kedves, szívet melengető vers!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Erika!
Aranyos családi jelenetet osztottál meg velünk – gondosan készített formában.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Erika!
Aranyos családi jelenetet mutattál be be nekünk – szép formába csomagolva.
Szeretettel olvastam: Kata
Szia Erika !
Élvezettel olvastam versedet, nagyon-nagyon tetszett, saját nagylányom jutott eszembe, aki szintén minden "madárlátta" étket gyorsan elcsen:)
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves írótársak! Nagyon köszönöm azt, hogy elolvastátok ezt a kis szösszenetet 🙂
És nagyon örülök, hogy tetszett is!
Hanga