Mikor öntudatra ébredt önös énem
Úgy éreztem nem kell senkitől sem félnem
Bíztam magamban, történjen bármi
Tenni akartam, nem tudtam várni
Mentem én fejjel, néha ököllel
Nem tudtak megfogni hat igás ökörrel
Heves volt a vérem, hirtelen a tettem
Sokszor késő volt bánni, amit elkövettem
Szavakat szórtam másoknak fejéhez
Tőrként szegődtek szegények szívének
S ha találtak is néha, bárcsak ne találtak volna
Gyilkos szónak gyilkos a szorzója.
1 hozzászólás
Kedves Jaki!
Teljesen a szívemig hatol ez a vers, rám is igaz sok minden, én is sok szavamat, és tettemet bánom. De azért nem kell feltétlenül megkövezned magad érte, kell szólni, kell az akarat, de meg kell fontolni, mikor mit tesz az ember, hogy mindig el tudjon a lelkiismeretével számolni.
Szalai Mihály