I… A műtét
1/1
Félek.
Pedig nekem aztán nem lenne szabad.Én egy kaukázusi farkasölő 80 kilós kutya vagyok.Nagyon nem érzem jól magam.A jobb hátsó lábamon lévő hatalmas duzzanat aggaszt.Már akkor is rossz sejtésem volt,amikor jó pár hónapja belerúgtam a kapunál lévő lebetonozott kiálló vasdarabba,ami a kitámasztást oldotta meg a nagykapunál.
Azóta eltelt majd egy év,és a duzzanat olyan nagy lett,hogy súrolja a földet, pár napja minden lépésnél egy tappancsnyi vértócsát hagyok a hóban.Tél van,az udvar amit már majd 3 éve védek olyan,mintha mészárszék lenne…
A gazdám,a falkavezérem hallottam,hogy mondta a kisgazdasszonyomnak,hogy vagy csinálunk valamit gyorsan,vagy…ezt a szót még nem hallottam,és nem értettem.
Tegnap éjszaka,bekötözött lábbal feküdtem bent a házban,de nagy fájdalmaim voltak,és ezért a kötést leszaggattam a lábamról,aminek az lett az eredménye,hogy a vérem sugárban fröcskölődött a konyha padozatára…
Beletörődtem,hogy itt a nincs tovább,és még el is kezdtem rágni a sebet,hogy minél hamarabb vége legyen az egésznek.
De gazdám felébredt,meglátta a vértócsát,és a gazdasszonnyal(akit nagyon-nagyon szeretek) újrakötözték a lábam,a vérzés pedig megállt.
Hallottam másnap délelőtt,hogy telefonál,és beszél az állatorvossal,mert olyan szavak hangzottak el,mint amputálás,bőrhiány,biztosan nem műti meg,rosszindulatú,mindig gyorsan visszanő,áttét.
Szeretem azt a doktornőt,mert már egyszer megmentette az életemet.
Értem én a szavakat,a mondatokat.Sokszor engem nem értenek.Na nem a gazdám,mert vele életem folyamán annyit beszélgettünk,hogy lexikont lehetne írni belőle.
Félek.
Pedig aztán nekem bátornak kéne lenni.De hogy lehetnék az,hisz amikor kölyök koromban a farkaskörmömet levágták a rendelőben,azt hittem bepisilek.
Ha kell,bármi áron megvédem a gazdám,a gazdasszonyt,a portára idegen az engedélyük nélkül be nem teheti a lábát,mert széttépem azt.
Most mégis félek.
Ma reggel a gazdám kiállt a kocsival (imádok utazni autóban) és miután beugrottam hátulra,elindultunk ismerős útvonalra.
Gondoltam,hogy a doktornőhöz megyünk.Az út alatt lehúzott ablaknál szokás szerint szívtam magamba a levegő friss illatát,láttam hogy más kocsikból megbámulják a testemet,de ehhez már hozzászoktam.
Megérkeztünk a rendelőhöz,gazdám,mikor a pórázt rákötötte a nyakörvemre,éreztem rajta,hogy remeg a keze,mintha Szibériában,az én igazi hazámban maradt volna kint egy fagyos éjszakára.
Kijött a doktornő,odalépett hozzánk,ránézett a duzzanatomra,és azt mondta…"Astor,én a lábadat biz le nem vágom,látok annyi bőrfelületet,hogyha leszedem ezt a csúnyaságot,lefedjem vele.
Láttam ahogy a gazdám ellép tőlünk,és azt is,hogy a szeme vizesen csillogott,nem tudom ez mit jelentett.Még soha nem láttam az arcán ezeket a cseppeket.A doktornő belén nyomott valami csiklandozót(évente szokta ezt tenni,de még szerintem nincs itt az ideje),amitől pár perc múlva forgott velem a világ,kihánytam a gyomromban lévő maradék csúnyaságot,és onnantól kezdve nem emlékszem mi történt velem.
De másra igenis emlékszem,miután megszűnt létezni nekem a világ akkor.Elmesélem az alagút dolgot,elmesélem a rosszat,és a jót,de el kell hogy meséljem azt is,hogy életem értelme nem az életben maradás,hanem az életben tartása azoknak,akik napi szinten az életet adják nekem.Ez nekem a dolgom,nincs szél,eső,fagy,hó,kánikula,jég,mínusz 50 fok,plusz 50 fok.Csak ők vannak.
Emlékszem sok mindenre,kinevethettek,de van bakancslistám,de van Nikita listán is.
Ha felébredek,akkor elmesélem a magam történetét.Ha meg nem,akkor minek is voltam eddig is.
Szerettem lenni,szerettem régen a gazdámmal(akit úgy szeretek,mintha a véremből lenne) sétálni pórázzal,póráz nélkül,(szájkosár soha nem volt a fejemen,és úgy hallottam,nem is lesz)…sok ember megrökönyödésére..
De tudom,mikor a gazdám levette a pórázt rólam a kertváros főutcáján,akkor közölte velem,hogy ő 100%-ban megbízik bennem,szinte hozzáragadtam,úgy simultam a lábához minden lépésnél.Nekem pedig ez az érzés maga volt a mennyország.
Kicsit azért nagyon félek.
Mintha álmodnék.Csak most pereg le előttem egy nyolc évnyi film,aminek minden kockáját megéltem.
… Biztos a lábammal foglalkozik a doktornő.Azt nem köszöntem volna meg,ha levágja.Lehet, korral jár,de már így négy lábbal is nehézkes néha felállnom.Hárommal pedig …hú, meg de randa is lettem volna.
Pereg a film,az életem ,de jó visszanézni mindent.Na jó,nem mindent.
Voltak szörnyű dolgaim is.Esküszöm elmesélem,csak sikerüljön kilépnem ebből a vetítésből.
Most nagyon jó.Nem fáj semmi,olyan minden,mint kiskoromban,amikor gyönyörű volt a világ,mikor télen esett a hó,és órákat álltam mozdulatlanul,szinte teljesen belepett,és nálam nem volt boldogabb kaukázusi a világon.Olyan érzés ez,mint mikor a gazdám megiszik valami folyadékot,amiből soha nem adott egy nyalásnyit se,mert utána igen jó kedve van mindig.Boldognak tűnik akkor.Én is az vagyok,hisz nincs fájdalmam.Pedig jól tűröm.Nem vonyítottam egyszer sem mióta vagyok,pedig esett velem meg egy,s más.
Legjobban az fájt,mikor suhancként azt hittem,hogy a gazdáméknál én lehetek a főnök.Volt bennem vagy 40 kiló,tiszta izom.A régi ház teraszán,ahol ezelőtt laktunk…basszus de szerettem ott lenni…a gazdámra valami mondvacsinált dolog miatt rámordultam.Ő felém fordult,és egyik kezével adott egy nagy pofont,azt hittem a fejem lerepül.De mivel ez nem történt meg,és még mindig főnök akartam lenni,megint morrantottam,de már fel is húztam a bőrt a fejemen,hogy azért látszódjanak már a fogaim is,hátha bepánikól.
Nem egy ijedős típus a gazdám,egy-két keresetlen szó kíséretében kaptam megint olyan pofont,hogy az elsőt ahhoz képest simogatásként könyveltem el onnantól.De álltam a sarat négy lábon,bár zsibbadt a fejem rendesen.Csökönyös kis kamaszként muszáj volt tennem még egy kísérletet.Fenyegetőleg vicsorgó szájjal megindultam felé…ő meg felém,vicsorgás nélkül.A találkozásunk eredménye egy bődületes harmadik pofon lett,amitől kb. két testhosznyimat repültem hátrafelé,és kicsúszott alólam a négy lábam.Feladtam.
Beletörődtem,hogy gazdám lesz a vezérem,ami amúgy nem is baj,hisz addig is ő volt velem legtöbbet,ő vitt el sétálni mindenfelé,ő ült le mellém,és beszélt hozzám hosszú perceken át,ő feküdt mellém,s karolt át,vagy masszírgált,ő irányította minden napjaimat.
Így visszagondolva erre ma már másként reagálnék,mert akkor nem értettem,mért fogdossa a másik kezével a gazdám a pofonokat kiosztó kezet.Fájt neki,nem vitás.Lehat ha van még egy próbálkozásom,akkor én győzök.Persze ennyi tapasztalattal,ami már bennem van,azt mondom,jó ez így.
A gazdám után így is én vagyok a rangsorban,mert a gazdasszony,a gyerekek,a mami,csak dédelgettek,babusgattak,kényeskedtek velem mindig,ami tetszett,de fel is hatalmazott arra,hogy ranglistán alattam legyenek.Félre ne értsen senki,imádom őket is.
Ennek azonban vannak furcsaságai is.Már itt laktunk az új portán,bent feküdtem a konyhában,amikor a gazdám odament a gazdasszonyomhoz és elkezdte nyomkodni,és ütögetni a hátát.Felpattantam,vicsorogtam,hörögtem,hisz az én alattvalóimhoz nem érhet bántólag még a főnököm se.De ők csak nevettek,gazdám kezdett a fejével a gazdasszony arcához közeledni,és nekem nem tudom mért,de az előbb leírt fájdalmas pofozkodás villant be,ezért megindultam,hogy közéjük állok.Nem került rá sor,mert a gazdám kiparancsolt a konyhából az udvarra,utánam jött,leült mellém,és elmondta,hogy ő is nagyon szereti a gazdasszonyt,soha nem bántaná,csak simogatta a fájós hátát,és meg akarta puszilni.Elszégyelltem magam,mert nekem ő még soha nem hazudott,mióta velük vagyok.Azt is elmondta,hogy ő ért engem,és nem fog többé ilyen kellemetlen helyzetbe hozni.Na ezért is imádom…
Mennyi ilyen emlék van az agyam dobozkáiban.
A gazdán elvitt olyan helyre már régebben,ahol rengeteg kutya volt,aztán minden héten mentünk oda kétszer,maga volt a kánaán,mert a gazdám csak velem foglalkozott,én pedig megpróbáltam azt tenni amit mondott,s ha sikerült kaptam az imádott parizer kockácskákat.Erről is fogok mesélni,mint a többi dobozban lévő dolgokról.
Történt egyszer,hogy sétáltunk a gazdámmal a járdán,és jött velünk szembe egy imbolygó alak.Látszott,hárman nem férünk el ott.A dülöngélő is felfoghatta,mert mikor majd találkoztunk,nekidőlt a kerítésnek,motyogott valamit,és az egyik kezét elkezdte a feje fölé emelni.Be is kattant az agyam.Ez a gazdámat akarja bántani,láttam én ezt amikor jártunk a sok kutya közé,és velünk is csinált ilyet egy mindenfélébe beöltözött ember,akivel a gazdám amúgy teljesen jóban volt.Elég annyi,két lábra álltam,és rá akartam zuhanni az alakra.Gazdám minden erejére szükség volt,hogy ne érjem el.Szerencse,hogy az én akkori 70-80 kilos súlyomnál azért egy jó 20 kiló plusz volt a gazdámba.Másként nem állít meg.Nem kellett nekem a gazdám parancsa,tudtam mit kell tennem.Na jó,volt utána megint beszélgetésünk,elmondta,hogy udvariasságból emelte fel a kezét az az alak,és azt mondta…"parancsoljanak"…mármint félrehúzódva engedett volna tovább bennünket.Értem én ezt,értem a gazdám beszédjét is,de mit tehetek,ha ilyen helyzetben elmegy a hallásom,és csak a feladatra koncentrálok.Elvégre én egy farkasülő kaukázusi kutya vagyok.
Sokan mondják(hallottam),hogy a fajtám csak portavédelemre alkalmas,személyvédelemre ritkán.Jót mosolygok ilyenkor,s mondogatom magamban "gyertek a gazdámra,vagy az alattvalóimra,és meglátjuk a végeredményt".
Jajajaj,buta vagyok.Úgy állítom be magam,mint egy vérengző fenevad.Tudok az is lenni,de tudok őzikeként is viselkedni.
Egyszer egy séta során nem a járdán mentünk,hanem az úttesten,látom hogy jön felénk egy nő,az alig földből kilátszó gyönyörű kislányával.Nem virnyíkolt a tündér…azt nagyon utálom…de a szeme majd kiesett,úgy nézett engem.Gondoltam is egyből,de jó lenne ha egymáshoz bújhatnánk.A gazdám is észrevette a tekintetet,és valamit szólt feléjük.A nő a kislányra nézett,az bólogatni kezdett,mire a gazdám kiadta a "fekszik" parancsot.Vágtam magam le,tudtam,itt barátkozás lesz.A csöppség odajött hozzám,megsimogatta a fejemet,a hátamat,én rászagoltam édes arcára.Mámor volt mindkettőnknek.Az a csöppség életébe nem fog állatba rúgni,az tuti.Elképzeltem,ahogy napokig meséli mindenkinek történetünket,akivel csak találkozik.
Huha…huha…szakadozik a film.Megpróbálom kinyitni a szemem.Mintha le lenne ragasztva.
Anyám,mennyire szarul vagyok.A testem pedig még himbálódzik is.De hisz…de hisz akkor én most a gazdámék kocsijában vagyok.Megyünk hazafelé.A lábaimra nem tudom miért raktak olyan sok mindent,alig bírom megmozdítani…
Na legalább az egyik szemem már kinyílt valahogy.Hopp,vissza is zárt.
Fejemet meg valaki ütögeti nagyon.Jobb volt a filmet nézni,vissza is süppedek oda.
Nincs film.Minden pillanatban kicsit fittebbnek érzem magam…már tán van is annyi erőm,mint egy jól kifejlett hangyának…
Megállt az autó,hazaérkeztünk.Kába vagyok,de azt érzem,hogy takarón fekszem, bevisznek a lakásba letesznek a földre.Mozdulni nem igazán tudok még,nagyon szomjas vagyok.
Egek…a gazdasszony nedves ruhával törölgeti az arcom,érzem a víz illatát.
Boldog vagyok,itthon vagyok.
Már nem félek…