Nem volt semmilyen álmom mostanában.
Álomtalan az alvás énnekem.
Se' jó, se' rossz, pedig már nagyon vágytam,
hogy repülhessek színes fényeken.
Próbáltam mindenhogy, mert azt éreztem,
hogy álmok nélkül szürkék a napok.
Közben tudtam, hogy semmi sincs már rendben;
A józan-észtől csak rosszat kapok.
És rám mosolygott végre az, az este;
Te átkaroltál, s nézted arcomat.
Szemed ragyogva szívemet kereste,
és éreztem, hogy lelked simogat.
S bár tudtam, tiszta álmom égetem;
De felébredve rád emlékezem.
8 hozzászólás
Igen. Úgy érzem ráhangolódtam a soraidra. Tetszett. Grt.Z
Kedves Barna!
Megható és szép vers. Mást most nem is tudok írni.
szeretettel-panka
Szépen bent tartott a szonetted hangulata, Barna, a záró sorok ( a tartalmi megkötéseket teljesen jól tartva) jó erővel teljesítették ki bennem a versed. Örömmel olvastalak.
aLéb
Egy szépséget nyújtottál. Gratulálok szívből.
Selanne
Szép szonett, Barna…!
Nagyon szép! Ha sokáig nem emlékszem arra, hogy mit/miket álmodtam az éjjel, én is mindig sóvárgok…
Remek szonett, a legjobbak közül való!
Üdv: dodesz
Kedves Barna!
Szép álomból egy nagyon szép szonett született. Szép szonettek születnek szerelemből, sokat jelent az is, mi a mondanivalója a szonettírásnak.
Nekem is mostanában jutott tudomásomra, hogy a szonetteknek is van külön helye. Át teheted Te is oda.
Szeretettel olvastam: Kata