Egyperces rémmesék 2 A fogorvos

Péter nagyon hálás volt Sipos doktornak. Nem ismert mást, aki segíthetett volna a baján, mivel érzékeny volt a fájdalomcsillapítókra, de a szuvas fogait mégis be kellett tömni.

Sipos doktor nem csak a fogászathoz értett, hanem a hipnózishoz is. Hihetetlen dologra volt képes: zsibbasztó szer nélkül tömött fogat. Mielőtt nekikezdett volna a nem mindennapi mutatványának, mindig megitatott a páciensével egy pohár vizet, amiben valami gyógyfüvek voltak. Azt mondta, ez egy titkos indiai recept, ami teljesen ártalmatlan.

Péter eleinte gyanakodva fogadta a ténykedését, de el kellett ismernie, hogy kellemesen csalódott. Az orvos bekapcsolt valami halk zenét, és relaxációba vitte, aztán olyan természetességgel szedte ki a fogából az idegeket, hogy szinte fel sem tűnt neki. A köpcös doktor nagyon értette a szakmáját, a kedves beteg pedig elégedetten fizetett, mert iszonyatos fájdalomtól szabadult meg.

Péter később visszajött egy másik, majd egy harmadik fogát is betömetni. Kellemes nyugalom árasztotta el, valahányszor a csodadoktorhoz látogatott. Alig merte magának bevallani, de már szinte hiányzott neki a kezelés. Legutóbb is mosolyogva kelt fel a székből.

***

Péter mintha ködön keresztül látott volna. Kristálycsillár, nevetés, pohárcsörgés. Nem tudta, hogy hol van, talán valami partin lehetett. Aztán ott volt az a magas nő. Ismerte valahonnan. A feleségének volt a munkatársa. Úgy rémlett legalábbis. Többször találkozott már vele, de csak elmosódott emlékfoszlányok maradtak utána, mintha álmodott volna. Valószínűleg mindig be volt rúgva.

"Hogy jöhettem össze Anna kolléganőjével?" – tűnődött magában, de a kérdése válasz nélkül maradt. Talán nem is Anna kolléganője volt? Újra inni kezdett.

Órák teltek el, mire megint észbe kapott. Egy pezsgősüveget kellett felbontania, amikor jött a parancs. A nő háttal állt neki. Elérkezett az idő. Nem szerencsétlenkedett tovább az üveggel, hanem a feje fölé emelte és lesújtott vele. A colos úgy csuklott össze, hogy öröm volt nézni. Amikor a földön feküdt, még hatszor ütötte meg. Újabb kiesés.

Döfködött a késsel. Át kellett hatolnia a hasfalon. Már könyékig véres volt a jobb karja.

"Mi a jó istent csinálok én?"

Csodálkozva nézte az ismeretlen férfi fájdalmas grimaszba torzult arcát. A nagyra tátott szájból vér csorgott, a rettegő szemekből néma könyörgés sütött.

"Ezt nem tehetem!"

A férfi összeesett.

"Mi folyik itt?"

Péter riadtan nézett körül. Egy ismeretlen szobában tartózkodott. A földön egy vadidegen, halott nő, és egy haldokló férfi hevert. Csurom vér volt minden. Hirtelen mintha kitisztult volna a feje: élesen látott végre.

– Hol vagyok?

Véres kezében még mindig ott volt a kés.

– Mit csinálok én?

Félelem cikkázott át rajta, aztán újabb filmszakadás következett.

***

Egy erkély szélén állt több emelet magasságban. Alatta egy rendőr és egy tűzoltóautó várakozott. Szócsöves alak kiabált neki valamit. Egész kis tömeg figyelte odalentről. Sipos doktor arca jelent meg az elméjében.
– Ugorj! – adta ki a parancsot.
– Micsoda?
– Már végrehajtottad a küldetésed. Ugorj!
Péter habozott.
– Ugorj, és akkor szabad leszel! Megkapod a jutalmad.
Egy csodaszép angyal jelent meg előtte.
– Gyere, kedves, ne törődj semmivel, csak repülj velem!
Péter arcán üdvözült mosoly jelent meg és előre vetette magát.

Vége