Bolondgombát ettem,
így ütődött lettem,
nem csoda hogy véled
szerelembe estem!
Ragyogó szépséged
elvakított engem,
átjár a forróság,
közben remeg testem.
Szemed sugarától
meg is részegedtem,
bűbájos személyed
elkábított engem.
Ész nélkül és vakon,
szédelegve, kábán
a te édes csókod,
ölelésed vár rám.
Szédülök és velem
megfordul a világ,
kiugrik szívem is
olyan nagyon imád!
Éjjelem-nappalom
ezentúl nincs nekem,
úgy kínoz a magány,
mikor nem vagy velem!
Mégsem bánok semmit,
áldom a nevedet,
egész életemet
megosztom teveled!