olykor siratok még
ködlő álmokat
hangtalan hajt
merengő magány
gyáva vagyok nélküled
múljak el jeltelen
ne legyen lelkedben
kényszer hamvaimat
felkeresni szórjatok
rakoncátlan szélben szét
Múljak el
By Riba IldikóBy Riba IldikóBy Riba Ildikó
10 hozzászólás
Az ilyen elmúlás hangulat azt hiszem, sokunkat megérint néha. Szépen írtad meg, gratulálok.
Üdv: Klári
Köszönöm Klári !
Igen, megesik, hogy ilyesmi gondoltaink vannak reménytelen, magányos percekben.
üdv: ildi
szépre sikeredett nagyon, a hangulata is átjárt teljesen. szeretettel
Köszönöm, Andy !
Kedves Ildikó!
Az idő haladtával bizony, sokszor gondolkodik ilyen dolgon az ember, magányában, vagy ha valamilyen megrázó, szomorú eset hatása alá kerül, de ennek nem szabad sokáig tartani.
Annyi szép dolog is van.
Tetszett a versed.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa !
Bizony igazad van, de az élet folytatása a halál. Muszáj szembe nézni vele,
ha nem veszünk róla tudomást, azzal nem kerülhetjük el.
S jobb időben, mint később rettegni.
Üdv: ildi
Szeretettel gratulálok kedves Ildikó remek versedhez.
Szeretettel: Ica
Köszönöm kedves Ica, örülök, hogy tetszett a versem.
szeretettel:
ildi
Kedves Ildikó!
Szeretem nagyon írásidat,mert
nagyon mélyröl jönnek!
…most is!
A legjobbakat Neked!
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor !
Köszönöm a kedvességed, és azt, hogy szereted
a verseimet. Megtisztelsz vele.
Köszönöm a jó kívánságot is.
Szeretettel:
ildi