megmozdulni látszik a halott jövendő
lovasok jönnek
az emlékek megsárgult újságpapírba csomagolva
valahol egy szúette láda mélyén napfény után kutatnak
olykor az értelmetlen cselekvés is több mint semmi
lovasok jönnek
patadobogás a patkó most nem biztos hogy szerencsét hoz
de az élet sohase múlhat el úgy hogy meg ne történjen
lovasok jönnek
arcukat nem látni
remélhetőleg látószervük a szívük helyén
mindegyikük azt hiszi magáról
hogy visszaható névmás
és hát nem is járnak messze az igazságtól
„A kis herceg” világát még most is féltve őrzik
lovasok jönnek
egyre jobban vágtatnak
szerelmesek kérnek egymástól bebocsájtást
most valóban érezni a fák leheletén
hogy a sötétség hajnala a világosság vétkével
vérszövetségre lép
nincs feloldozás
megkötetett
a csend megszüli a sikolyt
vigasztalóra lel a bánat
helyükre kerülnek a tékozló kerékvágások
mert ez mindig is így volt és örökké így lesz
kétségtelenül
lovasok jönnek
és a legfiatalabb tanítvány egy másik
mesébe
kezd…
…himbálózó hintaló.
10 hozzászólás
Nagyon jó!
Gondolat ébresztö!
Elismerésem:sailor
Köszönöm hűségedet! 🙂
ejjdejó. tetszett. szeretettel
Örülök!
Szintén szeretettel! 🙂
szeretem az abszurdot, ez is tetszik! Üdvözlettel: én
Akkor rendben van, üdvözletem!
Eléggé abszurd és az a jó benne. Tetszett!
Gratulálok: Ica
Köszönöm, kedves Ica!
Egész másfelé indultam gondolatban, de a befejezés nem arra kanyarodott. 🙂 Még egyszer újraolvasva már más értelmet adtam neki. Ügyes, szép munka, elgondolkodtató.
Gratula.
Poppy
Köszönöm szépen!
Áldott Húsvétot!