Fekszem
az ágyban.
Félálomba zárva.
Várom,
hogy a nap
előbújjon.
Ébredek.
Mindent értek.
Kinyílik két szemem.
Eltűnik mindenem.
Te tudnád.
Biztosan tudnád,
hogy mit tegyek.
Félek
a jövőtől.
Rémült vagyok,
mi lesz,
ha felnövök?
– de nem egészen –
Elbújik
a nap előlem.
Eltűnik
reményem utolsó
sugara is.
2 hozzászólás
írjatok!!!Jót és rosszat egyaránt!!!
Jó, akkor írok! Hát hogy őszintén bevalljam bennem is keringenek ilyen gondolatok, te meg nagyon szépen öntötted versformába! Grat! üdv.: nati