Az ajtódban állok, mert valamit mondanék,
csak félek hogy valamit megint el rontanék,
Fájna is, s fájna neked is lehet,
De csak akkor, ha egy kicsit még szeretsz.
Csöngetek, nincs kulcsom a szívedhez,
Elveszett mikor nem tudtad mihez kezdj,
Az enyém összetört, de látom a tied,
se különb, már kemény és rideg.
Ennyi, most is egy fal van köztünk,
Pedig együtt voltunk, össze is költöztünk,
Csak miattad éltem, de láttam nem érted,
Nélküled végem van, s neked nélkülem véged.
Sajnálom, ami elmúlt úgy hagyom,
Álmaim a vágyak tengerén úsztatom,
A bárkában senki sincs, már csak én,
Belátom, számunkra nincs már több remény.