Szellőzőnyílás

Rendelésre írom ezt a pár sort néktek
Nem tagadom… Ezzel sokat kértek!
Na, de megküzdök a feladattal,
S szolgálok egy pár adattal.

Egy 2×2-es járat, rajta nagy nyílás
Ajtó fölött nyíl s rajta egy írás
"Itt élt és alkotott egykor Oblisz Dávid,
Itt írt, de sajnos nem olvas már itt!"

A járat hossza kábé 100 méter,
De ahova visz, az maga az éter.
A járat célja egy zarándokút,
Hogy meglássa, ki bemegy, hogy milyen volt a múlt.

A múlt, amit Dávid élt meg,
S a jelen, amivé lett…
A járat falán mindenütt képek,
Alatta a betűk, néha pirosak vagy kékek.

Körötte a fal csupasz fekete,
De a képeknek fehér a kerete!
Ezeknek a jelentése nagyon egyszerű,
De az értelmét nem adja vissza betű.

Ha a kép körül a fal fekete,
Azt a döntését sajnálja, hogy megtette
Azért fehér a keret vagy a kép széle,
Mert bármit tett, sose tagadta le!

De a 100 méteren nem csak fekete fal van,
Vidám pontok is vannak a falban!
A vége fele, több 10 méteren,
Tisztán látszik, boldogság a lételem!

A képek vidámak, mindenütt szeretet,
Ezeken nem látni sebeket.
Ránézel, és egyből mosolyt csal,
S az arcodon nem látszik baj…

Az utolsó méteren nincsenek képek,
Csupán betűkkel leírt tények.
Ténynek mondott, rövid idézet,
Ezekből néhányat idézek:

"Barátok nélkül az élet üres.
Értelmetlen, mint egy megoldott füles!"
"A barát olyan, mint a lélegzet.
Ha magadhoz veszed, tart benned életet!"

"Az életben egy dolog, mi boldogságot ad,
Ha mindig a barátoddal vagy!"
Az utolsó méter ad választ a kérdésre.
Mi adott erőt ennyi sok érzésre?

"A barátság, mi mindig erőt ad,
Hogy rossz nap után várjak egy jobbat."
"A barátság, mi színezi az életet,
Segít meglátni a feketében is a színeket!"