A girl in the darkness 1.

(Devon háza, reggel, egy hétfői nap)
Devon: Reggelente, mikor felkelek,
Mindig téged kereslek.
Aztán jövök csak rá,
Hogy olyan vagy, akár
A Nap… feltűnsz, majd eltűnsz,
Mégis örökre megvagy.
Én: Miért viselkedsz ilyen furán?
Devon: Már régóta fontolgatom,
S keresem, hol a jó alkalom,
De nem tudok tovább várni.
Úgy érzem eljött az idő.
(Térdre ereszkedik.)
Rájöttem sokáig félek
Ettől az egyszerű mondattól.
És nem teszek semmit, csak várok,
Mert félek a válaszodtól.
Ezért nem kérdezem, inkább
Csak mondom:
Demetra, jöjj hozzám.
Én: Nem is tudom.
Devon: Miért nem?
Én: Csak vicceltem.
A válaszom már azelőtt tudhattad,
Mielőtt megkérdezted.
Természetesen igen.
Devon: Biztos, hogy jól értettem?
Ezek után félek, a tudatom játszik velem.
Én: Ha nem tetszik, még visszavonhatom.
Devon: Isten ments! Előtörne a szívbajom.
Én: Nincs semmi baj a szíveddel.
Devon: Lesz, ha nem mondod ki még egyszer,
Hogy biztos legyek benne, nem lettem süket.
Én: Igen.
(Az ujjamra húzza a gyűrűt.)
Devon: Még nem láttam senkit,
Kinek ilyen jól áll a gyémánt.
Én: Ha más adta volna,
Nem ezt mondanád.
Devon: Ha így lett volna,
Semmi se lett volna többé szép.

(Kávéház, délután, hétfői nap)
Micha: Reggel nem jöttél.
Én: Volt egy kis dolgom.
Onie: Mi -féle dolog?
Piedad: Furcsa érzésem van ezzel.
Én: Nem nagy dolog.
Devon megkérte a kezem.
(Mindannyian meglepődve néznek rám)
Onie: Nem nagy dolog?
Végre, ideje már négy év után.
Piedad: Tudtam, hogy érdemes jönnöm.
Ez megéri, hogy kidobjon a főnököm.
Micha: Szóhoz sem jutok, ez igazi gyémánt.
Onie: Erre érdemes gyűjteni négy évig. Így már értem.
Én: Én ilyet nem kértem.
Micha: De tetszik, nem?
Én: Elég lett volna valami kevesebb.
Onie: Ugyan, Dems, ismerd el.
Ha akartál se tudtál volna nemet mondani.
A gyémánt veszélyes egy nő kezén.
Devon biztos, erre gyűjtött, s várt négy évet ezért.
Mert erre senki, még én se mondanék nemet.
Micha: Ezért vagy másokkal keveset.
Onie: Nincs kedvem ilyen dolgokkal foglalkozni.
Nagy felelősséggel jár.
Micha: Demsen töltötted mégis ki ezt a reményed.
Onie: Mivel neki maradt esélye.
Én: Mindenkinek volt és van esélye.
Onie: De neked már elejétől kezdve.
Micha: Mikor lesz a nagy nap?
Én: Devon szerette volna, hogy már holnap.
De úgy döntöttem, két hét elég lesz
Elkészülnöm mindennel.
Nehezen, de beleegyezett.
Onie: Nem akar, csak keveset.
Micha: Nem is lenne olyan nagy baj.
Én: Nem is lesz túl nagy.
Kevés személy, egy szép helyen.
Csak le kell foglalnom,
És telve van a legtöbb időpont.
Piedad: Csak légy óvatos.
Sötétből a fénybe kimenve,
Megvakulsz egy időre.

„A hangok egyre csak suttogtak.
Devon mindent tudott rólam.
Rólam és a barátaimról.
Mindent a sötétről és a hangokról.
Mégis engem választott.
Talán itt hibádzott.”