Megbújik a levél alatt
szerényen,
Bár élhetne, mint annyian,
kevélyen.
Illata száll, messzire száll
a szélben,
Virága a földig hajlik
egészen.
Árnyékban él, ritkán jön ki
a fényre,
Erőt gyűjt, mert küzdelmes az
élete.
Levél alatt, az árnyékban
megbújik,
De őt így is észreveszik,
szeretik.
Hófehérek a szirmai,
gyönyörű,
Kis virága, mint a gyöngyszem,
gömbölyű.
Szakítanék néhány szálat,
nem merek,
Tanulhatnánk szerénységet,
emberek!
4 hozzászólás
Nagyon szép!
Köszönet a hangulat képért!
A szerénység ma kihalóban…
pedig egyik a legszebb tulajdonság…
Gratulálok:sailor
Kedves Irma!
Szépen megjelenítetted illatával együtt ezt a gyönyörűséges szerénységet.
Szép a ritmus.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Irma!
Szépen írtál erről a szerényen meghúzódó (embereknél sajnos ritka tulajdonság), bájos, illatos virágról.
Dallamos versed a népdalokra emlékeztet.
Tetszett. 🙂
Szeretettel: Zsóka
Kedves Irma !
Kellemes, nagyon szép a vers, imádom a gyöngyvirágot.
Nagyon tetszett !
Szeretettel: Zsu