nem kérdezett, oly hirtelen jött,
s kéretlenül felém utat tört,
féltve őriztem, de már árnyék.
Most verset írok és az emlék
kopog szobám bezárt ajtaján,
nem nyithatom lelkem kapuját,
mert bolyongva csak eltévednék.
Nem is volt a tűzzel ez játék,
csak halványan izzott a parázs,
valahol dereng még a varázs,
életemben lesz majd ajándék.
Most verset írok és az emlék,
lassan nem marcangol és nem fáj,
szemfényvesztő, csalfa a bűbáj,
mi nem volt más… hívatlan vendég.
4 hozzászólás
Vendéged voltam, és jól éreztem magam!
Üdvözletem!
Kedves eferesz !
Ha jól érezted magad, szeretettel várlak máskor is:)
Üdvözlettel: Zsu
Vannak ilyen hívatlan vendégek, akikről azután ilyen kedves, szép emlékező verset lehet írni.
Jó volt itt lenni nálad.
Szeretettel!
Ida
Nagyon szépen köszönöm drága Ida, máskor is szeretettel várlak:) Zsu