Ébred a napfény, éled a táj,
Rebben a fecske, az égi madár,
Csillan a kulcs és kattan a zár,
Az ablakon túlról halk zene szál.
Kacag a felhő, amerre mész,
Fölötted lebegve, vidáman néz,
A szellő egy ölelő, baráti kéz,
Hajdani boldog időket idéz.
Szin pompás virágok illata jár,
Alszik a macska, az éji halál,
Dalol a fű meg a szarvasbogár,
A természet édeni öröme vár.
A napsugár színtiszta, világos réz,
Szelíden megérint, halkan becéz,
Dobban a szíved, és megáll az ész,
Mert csókja oly édes, akár a méz.
Egy fiú az útról a járdára lép,
Anyja a fa mellől virágot tép,
Mindenütt szikrázó, üdítő kép,
Hiába tagadnám…
Az élet szép.
3 hozzászólás
Hiába tagadnám, ez a vers szép.
Roppant üdítő képek, a rímek is jók, ritmusos, dallamos vers.
(Néhány apró hibára hívnám fel a figyelmed:
"Az ablakon túlról halk zene szál." – Az ablakon túlról halk zene száll.
"Szin pompás virágok illata jár," – Színpompás virágok illata jár…)
Ennyi csupán, majd alkalomadtán javítod.
Üdvözlettel!
Ida
Kedves Norton!
Finoman átjárta szívem napfényed!
Egy ideig együtt dobbant verseddel szívem…És igen, az élet szép-mintha a madarak is ezt énelkelnék..
Gyerekkorom kedvenc verseinek tisztaságát, kedvességét hozta vissza elém versed hangulata…
Szeretettel: dalmay
Nagyon köszönöm a hozzászólásokat, örülök neki ha tetszett, és köszönöm, kedves Ida, hogy felhívtad a figyelmemet a hibákra. A "szinpompás" szó elírását már én is észrevettem, de a másikat hibát nem láttam.