Két vég. El is hiteted, választhatok.
Pedig mindkettő ugyanaz, jól tudod.
Univerzális gyertya, ami neked ég.
Rejted, titkolsz. Kimondani nem elég.
Ez a gyertya ingyenes, egyedi,
ritka míves darab. Tűz nem kell neki,
csak düh és bosszú táplálja a lángját.
Van, ki látja, van, ki nem, hát kívánják.
Te is. Fogod, egyenest rám szegezed,
pedig nem vétettem semmit ellened.
Hagyod, döntsek, közben te döntesz végleg,
nem látsz szürkét, csak feketét, fehéret.
Jó. Akár igazad is lehet, legyen.
De a magam igazát én meglelem.
Vagy már meg is van… tradicionális
gyertya: egy vég, s tűzzel ég. Tán normális.
A gondolatnak nem vagy birtokosa,
nem is leszel, ha szeretnéd se, soha.
Szerencsére. De gyertyád nem az álmom.
Észrevétlen voltál, mégis kiállom.
Mert nem vagyok fal, ami csak úgy kidől,
ember vagyok, színtiszta emberi bőr.
Mint te. Elfogadom, ha a gyertyád más –
egyikünk a csend, másikunk kiáltás.
5 hozzászólás
Szia A.! 🙂
Tetszik ez a monológ. A tőmondatok erőteljessé teszik a mondanivalót, szerintem erős ütésnek szántad, bennem legalábbis így jött le. Keménynek tartom, de tisztán emberinek is. Olyan ember mondanivalója ez, aki már annyiszor magába gyűrte érzelmeit, hogy most bombaként robbant, hirtelen kitört belőle, mert csordultig telt a pohár.
A záró sor erősített ebben, bár megjegyzem, hogy az ellentétek vonzzák egymást. 🙂
Írj sokat, jól áll Neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ilyen vagyok, s ilyen a másik oldal. Ezt tehetem, s ezt teszem. Ami az enyém, az enyém marad.
Örülök, hogy tetszett, köszönöm.
Üdv,
A.
Szia Kankalin!
Köszönöm.
Üdv,
A. 🙂
Kedves Andi !
Úgy érzem, tele keserűséggel a versed, de valahol elfogadással is. Ellenben biztos vagyok benne,
hogy túl is lépsz rajta.
Szeretem a verseidet.
Ölellek:
Ildi
Szia Kedves Ildi!
Köszi és üdv,
A.