/dalszöveg/
A máshol gyűjtött csendek,
néha szembe jönnek velem,
és úgy érzem a városban,
csak a csend zakatol nekem.
A kézfogások kihullnak,
ilyenkor a markomból,
hervadt virágok szállnak,
minden nyitott ablakból.
De velem van egy tekintet,
amolyan pillantás-szilánk,
és velem vagy, ha nem is látsz,
– egy hang a zongorán.
És velem jött az illatod,
ha nem érted , az sem gáz,
hogy belőlem szólsz mindig már,
szavadra vár a szám.
2 hozzászólás
Kedves András!
Igazán, szép csalogatás!
Talán meghallja a múzsád.:)
Örülök, hogy tetszett, kedves Dóra