Úgy ébredek, mint egy zombi,
ráérek még mosakodni …
Bambán néz rám tükörképem:
Ébredezzél már fel szépen!
Ásítozik még az ágyam,
visszahúzna még a vágyam.
Pereg a perc, csúfolódik,
a teendő zsúfolódik.
Vasalt ruhám öltöztetne,
fényes cipőm is már menne,
kézitáskám nagyon unja:
Ma is újra munka, munka!
9 hozzászólás
Szia Mária! 🙂
Imádom ezt a verset, mert átélhető, hiszen elég sokan így ébrednek manapság. Kicsit ragrímes itt-ott, de sebaj! 🙂
Azért sajnálom, hogy így készülsz a munkába, mert azt hiszem, nem leányálom ez neked. Keveseknek adatik meg, hogy fürgén pattannak ki az ágyból hogy szaladozzanak a dolgozóba. Összeteszem a kezem. 🙂
Kárpótlásként érezd jól magad itt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen Kankalin. Szerencsére ez csak egy átmeneti hangulat volt, nem mindig ilyen a napom. Jó volt leírni. A ragrímes megjegyzésedet külön köszönöm, hiszen ebből lehet tanulni. A verseimben többször is előfordulnak hibák, de semmi nem tökéletes. Átírni mégsem tudnám, mert a hangulatom szüli általában.
Köszönöm e kedvességed: Marika
Nem is kell átírnod, az már nem lenne igaz. Így jött belőled… és kész. 🙂 Amit megjegyeztem, azt majd a későbbiekben használd fel! Ez a vers így kerek, ahogy első felindulásra megszületett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Mária!
Nekem tetszett a versed.
Bár még szabadságon vagyok, de azt hiszem hétfő reggel ugyan így fogok ébredni.
Üdv: harcsa
Nahát arról ne is beszéljünk, hogy a szabi után milyen rossz korán kelni!
Szia!
Bizony, ez az ébredés ismerős Nekem is! Csak szorzom kávéval, cípővel, és osztom a férfiléttel (a szépítkezés = Víz az arca, és egy mélyen morgó aaaa! 🙂
De van másik út is! Ha megtalálod a sajátod, ami már nem munka, hanem hivatás! 🙂
az meg megszépíti! 😛
Aranyos, ügyes munka, sokaknak ismerős téma. 🙂
Üdv,
Poppy
Marika, üdvözletem!
Hűen bemutatja az emberek monoton életét a munka terén. Nagyon szépen írsz.