Augusztusi bűvös éjszakán,
záporoznak Szent Lőrinc könnyei.
Merjünk térdre borulni
felsúrolni előttük a kék eget.
Egy perc alatt, máglyát raknak
a hontalan csillagok.
Szenvedés talán az égi lak,
lehullni vágynak
álomléptű fényesség alatt?
Keresztet vet rám az áhítat.
Fenn a menny, alant a pokol.
Földre le, semmi sem hullott.
Csillaghullás
By oroszlán
7 hozzászólás
Szeretem a filozofikus verseket, ahogy ezt is! Ha nem hullott hát tovább ragyog! (hacsak nem felhő takarja)
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Valahogy sohasem érkeznek le a földre. :))) ( útjuk során eltűnnek)
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel: Ica
De messze jártál, drága Ica, talán súroltad az eget?
Gyönyörű vers született ebből a csillaghullásból "álomléptű fényesség alatt"…
Ölellek szeretettel!
Ida
Kedves Idám!
Valójában úgy akartam írni, hogy " könnyeinkkel felsúrolni, előttük a kék eget. " Lehet, hogy, egyedül voltam:)))
Ölelésem: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Nagyon tetszik a mondanivalód. 🙂
A vesszőkkel vagyok bajban, mert ez a vers bennem így jön:
Augusztusi bűvös éjszakán
záporoznak Szent Lőrinc könnyei.
Merjünk térdre borulni,
felsúrolni előttük a kék eget.
Egy perc alatt máglyát raknak
a hontalan csillagok.
Szenvedés talán az égi lak,
lehullni vágynak
álomléptű fényesség alatt?
Keresztet vet rám az áhítat.
Fenn a menny, alant a pokol.
Földre le semmi sem hullott.
Csak kivettem, aztán máshova betettem a vesszőket.
Nagyon tetszik a vers, amit szóltam, az az én megélésem alapján volt. 🙂
Élmény a versed.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm a figyelmedet. Az utolsó sor vesszőjét azért tettem ki, mert hangsúlyozni akartam vele a menny, pokol, föld összetartozását, és hogy a csillaghullás elizzik a légtérben.(vagy mondhatni a végtelenben)
Örülök, hogy tetszett!
Üdvözöllek szeretettel: ica
Az elsö hat sor nagyon hatasos, olyan szepen megfogalmaztad ezt a leirast, hogy az ember egyböl oda kepzeli magat. Utana elrugaszkodunk, es inkabb a kepzeletben megyünk tovabb. Ez a kettösseg realitas-kepzelet között nekem nagyon tetszett. Remek vers!
H.