a szikrázó kék eget!
Táncot járó napsugár is
bárányfelhőt nézeget.
Nézd a fának sűrű lombját,
minden levél integet!
Itt fészkel a kismadár és
idehoz majd kislegyet.
Nézd a dombot mikor őszül,
s felszakad a ködpalást!
Rámosolyog még a Nap is,
mily szép ez az őszvarázs.
Nézd a szellőt, mikor lágyan
búzatáblát simogat
és a pipacs piros színe
szorgos méhet hívogat!
Nézd a Földnek száz csodáját,
nézd az embert, önmagad!
Kölcsön kaptuk, nem örökbe,
tékozolni nem szabad!
Nézd mily szép a mi világunk!
Óvni kell és védeni,
legyen hol az utódoknak
tudatukra ébredni!
7 hozzászólás
´Nézd a szellöt,mikor lágyan
búzatáblát simogat´
Köszönet a szép képekért!
Gratulálok:sailor
Nagyon köszönöm a szavazatot és az olvasását. Ha szereztem egy pár szép pillanatot, akkor már negérte itt is publikálni.
Egy környezetismereti tankönyvben is el tudnám képzelni ezt verset!
Fontos lett volna a mostani felnőtt generációt – ami felelős a világ természeti erőinek elpocsékolásáért, és a mérhetetlen környezet szennyezésért – is ilyen verseken nevelni!
Kedves Könyves, kedves olvasó! Igazán megtisztelő a véleményed. Köszönöm, hogy olvastál. Sajnos teljesen igazad van, megöljük a környezetünkben a természetet. Ezért is írtam a versemet, és még sok másikat a természetről. Hátha más is felfigyel a szépségeire.
Kedves Marika!
Igazán szívmelengető a versed, és valóban fontos a mondanivalója! Felolvasom majd a lányaimnak, ha hazajönnek az iskolából… 🙂 szerintem tetszeni fog nekik is!
Tetszik a dallam is, szeretem az ütemhangsúlyos verseket!
Szeretettel: Mónika
Nagyon szép és tanulságos.
Szép képek és tetszik a dallama is, remekül megírt vers kedves Mária !
Szeretettel olvastalak: Zsu