6 óra 00 perc, a Vadász utca 11. szám alatt működő térfigyelő kamera beindul, azaz özvegy Tusnyákné Marika néni elfoglalja helyét a viharvert hokedlin, peckesen kihúzza magát, húsos karjait keresztbefonja terebélyes mellein és besárgult konyhai függönyén keresztül lesi a Vadász utca lakóinak – egyelőre ébredező – napját.
A jobbra srégen lakó agglegény, talán Zoli vagy Jani megint ilyen korán indul, már tolat kifelé a garázsból és szinte szaladva megy bezárni a kaput maga után. Biztos késésben van, elaludhatott. Nyílván nőcskékkel hetyegett az éjjel, az ilyenek mind azt csinálják. Már tényleg meg kell kérdezni a postást, hogy ki ez az ember. Olyan zárkózott, semmit nem tudni róla, nem is lehet itthon látni egész nap. Az ilyenek szoktak sumák ügyleteket folytatni. Hát már 70 évesen fél az ember az ilyesmitől. Csak jó azzal tisztában lenni, hogy honnan szalasztották ezt az új legényt. Na, amint tiszta a terep, a korcs kutyája máris szökik. A nyomorult mennyit nyüszít éjjelente. Most meg lófrál az utcában. Hogy ütné el a kamion!
Balra átellenben a háromgyerekes Ancsa kíséri ki a nagyfiát. Megy a vonathoz a gyerek. Jó ég, mennyit nőt már megint, kész felnőtt. De nem mennek ezek se semmire. Felvették a regiment hitelt, nem győzik törleszteni. Most meg született nekik a kislány, a két nagyfiú után. Ugyan, minek vágtak bele az újabb gyerekbe? Nincs nekik elég bajuk? Na, a korcs beszalad Ancsa után. Csak úgy hajtsa kifelé az udvarból. A fene abba a loboncos vakarcsba! Csak szólni kell a gyepmesternek. Nincs ez így rendjén.
Megy hazafelé a lányáéktól az öreg Bandi bácsi. Jaj, de görnyedten tolja azt a biciklit. Mióta tavaly megvolt az agyvérzése, nincs valami jó bőrben. Aztán meg betörtek hozzá egy éjjelen. Nem is mer azóta otthon aludni. Minden este megy a lányához, náluk tölti az éjszakákat. De hát a fene beléjük is! Két autójuk van, az Irén férjének kőműves vállalkozása. Hát nem igaz, hogy nem tudnak egy felvigyázót fogadni az öreg mellé. Ezek is a jussukat lesik már, hogy mikor dobja fel a talpát a Bandi bá’. Hej, sokat dolgozott az öreg, amíg bírta. Biztos van egy-két milliója a párnacihában. Az majd jó fog jönni az unokáknak. Rá fognak kapni a pénzre, mint kutya a húsos csontra!
Nem igaz! A szembe szomszéd, a Vali már megint vonul kifelé a lavórral. Ez már megint ablakot mos. Ez az asszony hetente kétszer biztos, hogy mossa az ablakokat. Itt valami nem stimmel. Aki ennyit mos, az valami szennyet akar lemosni magáról. Hát mondjuk beszélték a lányok a nyugdíjas klubban, hogy a férjének fizetős nőcskéi vannak. Olyan útszéli ribancokat szokott összeszedni, mert kamionozik. Na, de drága jó Istenem, miért kell azokat az ablakokat kétnaponta nyalni? Inkább a házasságát tisztogatná!
Nézzünk oda, már kint lökdösi magát az utcabeli kislány a műanyag mopedjén. De korán kelt a kis göndör. A Zoli vagy hogy hívják kutyáját szólogatja. Jön is a dög, első hívásra. Még enni is ad neki az édes kis galambocska. Jaj, csak meg ne harapja azt a pici ujjacskáját. Nem lehet megbízni ezekben a gondozatlan jószágokban. Lehet, hogy be sincs oltva. Biztos hemzseg a bolháktól is. Törődik is ezzel a kutyával ez a Zoli vagy Jani. Tényleg meg kell már kérdezni a postást, hogy mi a neve ennek a fiúnak, ha már bemutatkozni restellet. Ezekben a mai fiatalokban nincs egy cseppnyi úriemberség sem. Bezzeg a régi időkben!
Szalad a kislány anyja a gyerek után. Jaj, de mondja neki, hogy hagyja azt a kutyát. Bizony, jól mondja. De hogy meghízott ez az asszony. Pedig csak egyet szült, mégis ilyen csúnyán elhízott. Mikor ideköltöztek egy csinos, vékony nő volt, most meg olyan kövér, mint a Márton lúdja! Azért törődhetne magával. Ilyen fiatalon nem szabadna így kinézni! De ugyan hova mennek ilyen korán? Nyílván orvoshoz. Mondta egyszer az asszonyka, hogy sokat betegeskedik a kicsi. Nem is csoda, amilyen vézna az a gyerek. Nincs az ilyennek semmi ellenálló képessége.
Apropó, orvos! Tusnyákné most kapott csak észbe, hogy mennie kell a doktorhoz. Elfogyott a vérnyomáscsökkentője meg az aranyér kenőcse. Fel kell íratni egy újabb adagot a drága Láng doktorúrral. Bőröndnyi fenekét felemelte a hokedliről. A függönyt eligazgatta, hogy később is jó legyen a kilátás. Már pont fordult el az ablaktól, mikor nagy zúgást, aztán dörrenést hallott. Visszadöcögött az ablakhoz és gonoszul vigyorgott foghíjas szájával. A korcs feküdt kinyúlva az utca közepén. Nem szép látvány, de legalább nem kell telefonálni a gyepmesternek. Úgyis van elég hívogatnivaló. Ebbe a rohadt utcába mindent neki kell elintéznie: áramszolgáltató, ha nem ég az utcai villany; polgárőr, ha gyanús mozgás van; hivatali bejelentés, ha gondozatlan egy telek; és olykor-olykor az adóhivatal felcsörgetése, ha valakinek hírtelen olyan nagyon jól megy a szekere. Ez mind az ő szegény, idős vállát nyomja. Hát azt hiszik a lakók, hogy neki mindenre van ideje?
2 hozzászólás
Kedves Emília!
Jól bemutattad nekünk egy magára maradt idős néni elfoglaltságát.
Üdv: Jolcsi
Kedves Emília!
Alkotásodról Alan Bennett, a sikeres brit színpadi szerző, "Beszélő fejek" című monológsorozatából a "A levelek hölgye" című jutott az eszembe. A főhősnő ott sem szívbajos, ha másokat kell megítélni a látszat alapján az ablakából leskelődve, és ő is feljelentő leveleket ír a közösség érdekében – levelezésben áll a parlamenti képviselőjével, az önkormányzattal, a rendőrséggel és az optikusával. Mindenkivel, akiről úgy véli, segíthetik abbéli elszántságában, hogy jobbá tegye a világot. A világ jobbítása a szenvedélyévé válik. A világ azonban nem értékeli a jó szándékát. Az általa be- és feljelentett emberek magánszférájuk megsértésének tartják leveleit. Így összeütközésbe kerül a törvénnyel, és börtönbe zárják.
Tusnyáknéval ez biztosan nem fog előfordulni, hiszen ő nem Angliában levelez!
Judit