Úgy libbensz elém, mint áhitati csönd oson
párába bújt lelkek mélyén.
Szelídséged megtorpant és kezembe fogom
a végtelent a világ végén.
Lelkem felett hullámot tajtékzik az idő,
amíg várok rád – féktelen.
Felmorajló lágysággal arcul üt az eső,
ha távolodó lépteid nézhezem.
4 hozzászólás
Ez is tetszik!Tömörsé,letisztult stilus,Szépen körülírt képek.
Ne hagyd abba! -gyogyo-
Kedves gyogyo!
Annyira sz—r napom volt ma, hogy sikerült a tetszésnyilvánításoddal mosolyt csalni az arcomra. Köszönet.
Ez nagyon szép!:)
Henkee, köszönöm 🙂
Hanga