Ilyet nem láthatsz soha, sehol:
rőt-barnán csillog a karneol,
s ahogy a fény halkan zongoráz,
csillan fényesen a füst-topáz.
Lábad mocskos sárban nem ragad;
zöld színben tündököl a smaragd,
és bármely tiszta utcán jársz is,
visszamosolyog rád a jáspis.
Nincs aszfalt és nincsen vad beton;
víztisztán kéklik a kalcedon;
töröltetik a gyász s a sír;
világít kéken a lágy zafír.
Gond és bánat többé nem szorít;
sárgászöldben ég a krizolit,
s amint a fény csillagot ráhint,
vörösen tündököl a jácint.
S a színekben tobzódó dián
feketéllik az obszidián;
a város átlátszó színarany;
s minden úgy lesz, ahogy írva van!
10 hozzászólás
Szia Klári! 🙂
Elmondhatatlanul gyönyörű ez a vers! Csodájára jártam, járok…
Nagyon eltaláltad, hihetetlen érzés olvasgatni, mert valóban a Mennyben érzem magam.
Szerintem ez a legjobb tőled. Teljesen megigézett. 🙂
Talán egy helyen javítanék: a "mocskos sárban nem ragad"-nál szerintem a "sárba" jobban illene a ritmusokhoz, de ez tényleg csak aprócska megjegyzés.
Egyébként nem véletlen hogy ilyen szavakkal írtad le. Illik a lelkedhez. 🙂
Örömmel jövök vissza ide a későbbiekben is.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin:)
Bevallom, kissé félve tettem fel ezt a verset, mert talán sokan nem szeretik, ha valaki ilyen témában ír. Ezt a versemet a Jelenések Könyve 21. fejezete ihlette, ott írja le János apostol az örök várost (ami nem Róma:). Az embernek az ad reményt, hogy ott nem lesz sem sírás, sem gyász, csak öröm. Emberi szavakkal ez valójában kifejezhetetlen, én csupán próbálkoztam… A sárba vagy sárban szavakon még elgondolkodom, köszönöm az észrevételt:)
Nagyon szépen köszönöm méltató szavaidat, és örömmel látlak bármikor:)
Szeretettel: Klári
Kedves Ida!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen érzéseket váltott ki belőled a versem. Mély szomorúságot, lemondást érzek ki a soraidból, ami nem jó. Ez nem metafora, ez lesz a valóság, amikor Jézus Krisztus újra eljön, hogy hatalommal uralkodjon a földön. Ilyen lesz a mennyei Jeruzsálem. Ezt nem én mondom, hanem a Szentírás. Mivel én sem voltam mindig hívő, pontosan értem, miért írtad azt, amit írtál. Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat.
Szeretettel: Klári
Ez a versed csodálatos, kedves Klári, csodálatos lenne, ha…
ha nem lennék olyan, amilyen. Nekem a drágakövek nem jelentenek semmit, tehát nincs viszonyítási alapom. Nem volt, nem is lesz soha semmi ékszerem, drágakövekből, aranyból. Nem kívánnék színarany városban élni, még látni sem, mert nekem az nem érték. Persze tudom, ezek itt csak metaforák, és tudom, jobban hangzik, mintha fák, virágok szolgálnának hasonlatként, csak hát bennem megmozdul valami ellenállás. Ilyen vagyok, bocsásd meg ezt nekem. Versed mindenképpen dicséretes munka. (a többi meg legyen az én egyéni problémám):)
Szeretettel!
Ida
Kedves Klára!
A versed valóban gyönyörű, szépen megalkotott, valóban mennyei, mint a címe. Nem lehetett könnyű ennyi kincset, ékszert beolvaszatani, hogy ilyen pompázatos legyen. Azonban én is szeretek leginkább itt, a földön járni, mint Mennyben!
A 2. szakaszban olvasható "sárban" szóval kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy így is megfelel, mivel a szöveget nézve, a hol és hová kérdésre ugyanúgy alkalmazható.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen a szavaidat. Bizony, egy-két drágakőnek utána kellett néznem, hogy vajon milyen is…
A mi a sarat illeti, valóban mindkét forma jó, Kankalin csak a ritmus miatt javasolta a hová kérdésre felelő sárba alakot.
Leginkább az jár a földön, aki ide vágyik:)
Szeretettel: Klári
Nagyon szép lett a versed kedves Klári!
Csak úgy csillog a sok drágakőtől. Elgondolkodtam, vajon szeretnék ilyen környezetben élni? Nem is tudom…
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica, köszönöm a gratulációt! És légy igen határozott:))
Szeretettel: Klári
Kedves Klára !
Úgy gondolom ide többet visszajövök majd olvasni.
Elragadó ez a vers, magával sodor, messzire visz, elvarázsol.
Nagyon tetszett.
Szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Zsu, örömmel látlak mindig. 🙂 Köszönöm szépen a véleményedet.
Szeretettel: Klári