Na, jó… ez egy hatásvadász cím! Gyilkosság nem történt. De, majdnem….. Minimum előkészület. Történt ugyanis, hogy észleltem, a lefolyó a konyhában nem müxik. Gondotam, Anya ügyes, Antalvalin és Lukrécia kencéin nőtt fel, majd a szódabikarbóna-ecet kombóval kicsinálja a piszkos kis dugulást. El is fogyott vagy fél lityi ecet. És semmi… Gondoltam, rajtam nem fogsz ki, jöhet a középső fokozat. És belenyomtam vagy egy flakonnyi Trisót! Lötyi ide-lötyi oda, a viz csak magasodott, de nem indult meg.
Éreztem én, hogy baj van. De mivel állandó lelkiismeret furdalásom van a szappanok mosogatása miatt, hiszen apró kis darabkák azért bekerülnek a lefolyóba, és nem futhatok mindig azÉnUramazOttóhoz. Hiszen nagy lány vagyok, már… Legalábbis Ő úgy tudja!
Szóval várakozom, várakozom és tekeregnek az agyszövevényeim. Sürgős is a dolog, mert nem sokára bejön a párom és ha ezt meglátja, hát minden leszek, csak ártatlan kislány nem….
Szóval, trisónak annyi, mosógép lágyításnak a közeljövőben annyi. Szódabikarbónának annyi, fürdőgolyóknak annyi, ecetnek annyi…. Mondom magamnak, – mert ugye jóban vagyunk – jöhet az Atombomba. Elő a NaoH és a forró viz. Gondoltam, most jön ám a nagy bumm-bumm és talán fel is robban a lefolyó, de legalább eltűnik a már – már szemem előtt is látható szappandugó.
Azért végigfutott az agyamon, hogy nem használhatom el az összeset, mert akkor szappannak is annyi…. Na, jó, Naoh bele mindkettőbe – mert a büdös francba a páros mosogatónak ! – és rá a forró víz. Szépen hátraléptem, szem becsuk és vár a robbanásra. De nem jött! Egy icipici kis szökőkút-féle ugyan volt, de a nagy bumm-bumm elmaradt. És helyette, ott marad a lúgos víz. És ez ugye azért szar helyzet, mert ki fog a lúgos vízbe benyúlni?!
Ilyenkor átkoztam ám a fél világot, hogy miért engedte, hogy kb. 10 évvel ezelőtt kidobjam a nagymamám cupákos wc pumpáját…..
És ekkor belépett azÉnUramazOttó! Az én szerelmetes Uram, akire, mint a hős megmentőmre néztem fel. Ő rám nézett, majd a lefolyóra, majd újra rám. Én rebegtethettem ám a pilláimat, jelezhettem át tök nyugodtan, hogy nincs rajtam melltartó és hajlandó lennék minden "olyan" csúnya dologra, ha elnézné nekem. De, ahogy ő visszanézett, eltűnt a szeméből az a kedves, szerelmes báj, amiért is beleszerettem. Azt hiszem, felismerte a helyzet komolyságát. Már csak azért is, mert a lúgos dobozt nem tudtam időben eldugni.
Lehajolt és bebújt a csap alá. Előtte ugyan felvett egy gumikesztyűt, mert látta ő is, hogy ebből vagy mentő lesz vagy rendőrség…. Lecsavarta a megfelelő dolgot és alátett egy lavórt. És hátrább ugrott. Hááát, kb. 1 decinyi vizecske jött ki….
És ekkor hát, hogy is mondjam…. verbálisan meggyilkolt. Kérem szépen, szájára vette a beteg édesanyámat, a gyönyörű lányunkat, és még – képzeljétek – a Korit is, aki megtanított szappanozni.
Nem akarom részletezni, de azért a meggyilkolásom apró részleteit is elmondta, tökéletesen a részletekbemenően…. Nagyon nehéz volt elhinnem, hogy ő az Én Tündér Babám, Édes-Aranyos Kiegyensúlyozott FérjUram, aki hűséget esküdött holtomiglan. Azt hittem, itt a holtomigLAN. Már, mint az enyémig…..
Úgy éreztem, itt az idő, hogy meneküljek. Fogtam magam magamhoz öleltem a szappan-gyerekeimet és bemenekültem a szobába és vártam. Ha meghalunk, haljunk meg közösen. És a kintről jövő morgás csak nem múlt el.
Ekkor eszembe jutott az a hír, amikor egy sokszor megalázott asszony, akit a férje vert, megalázott és kidobott a lakásból, visszament a férjéhez és amikor az aludt, 13 baltacsapással megölte. Gondoltam, meg kéne kérdezni, hol a balta?! Aztán rájöttem, ő tuti tudja, és még eszébe jut használni.
Nem bírtam ki, hogy ne szóljak ki, hogy esetleg valamiféle eszközt is szerencsés lenne használni a dugulás elhárítására, mint pl. fakanálnyél vagy egyéb. Hiszen a majomból is azért lett ember, mert kezébe vett egy tárgyat, amit eszközként használt….
De erre nem egy "köszönöm"-öt kaptam, hanem, hogy is mondjam, szóval folytatta a kinyírásom körbeírását és ezt a bíróság ezt mondjuk "brutális kegyetlenségnek" nevezné az elkövetés leírásakor. Jobbnak láttam tehát, ha nem adok a továbbiakban szakmai tanácsokat!
És egyszer csak meghallottam a víz csobogását, és azt a csöndet, ami a morgás abbahagyását jelentette. Szappanok vissza a polcra, én megráztam magam, vigyort erőltettem a számra és elé mentem a végzetemnek.
– Drágám, minden rendben van? – kérdeztem tök – magamra erőltetett – nyugalommal. Nem válaszolt, láttam rajta, hogy nagyon visszafogja magát. Átgondoltam, hogy mit is tegyek. Ha most alkalmaznám az "alsó madárfogást", nem biztos, hogy ugyanazt a hatást váltom, mint máskor. Ha úgy csinálok, mintha nem történt volna semmi, az sem vezetne jóra. Ezért csak annyit tudtam kinyögni:
– Ártatlan vagyok! A szappan volt…. – és erőteljes szőkenőcis pillogásba kezdtem.
– Hát, persze! – mondta. Gondoltam itt az idő, valami enyhítő körülményt felhozni a jövőre nézve és csak annyit tudtam mondani, – Mostanában nem is érek rá szappanozni, nem lesz gond, majd kezeket elemzek. –
Rám nézett és láttam a szemében, hogy ezt azért nem vette be és annyit mondott – Aha… – és kiment.
Szerintetek?
6 hozzászólás
Szia Lenabuci! 🙂
Szerintem?
Egyike vagyok azoknak, akiket a neved, no meg a mögötte álló tartalom jobban vonz, mint maga a cím. Ráadásul nem is kedvelem a krimiket, de mivel rólad van szó, már az elején sejtettem, hogy valószínűleg nem azt kell olvasnom. :DDD
Mivel már a nokedlid is imádtam, mit nekem egy lefolyótisztítás? :))) Ezerrel figyeltem, hogy én is konyítsak valamit a szakmához. Közben kicsit elkeveredtem, mert úgy bonyolítottad a dolgokat, hogy az én véges agytekervényeim csaknem megadták magukat. 🙂
Lehet, hogy "azÉnUramazOttó" zavart meg sármjával? :DDD
Imádom a stílusod, mindig kikapcsolnak írásaid. Mondjuk a vesszőcskékkel hadilábon állsz, mert két tagmondat között eltűnnek előled valahogy. :)))
Szerintem pozíciódból kifolyólag lefolyik az, hogy a bíróságot nem kéne lefokoznod rövid i-vel, vagy tán épp azért teszed. :)))
És hogy a Világ Közepén ilyen a krimi? Rögvest hazamegyek. :)))
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szavaidat. Egyszerűen olyan gyorsan írok, hogy nem is veszem észre, milyen hibát ejtek. Utána meg már nem törődök vele. De, most újra átnézem és lelassulva kijavítom a hibáimat.
Pussszi
A cím valóban hatásvadásznak bizonyult. Nem erre számítottan, de jó lett. A fogalmazásod szép, a stílusod könnyed.
Jolcsi
Köszönöm Jolcsi!
Kedves Lena!
Tudod, hogy rám mindig számíthatsz! 🙂
Szóval a történet nem rossz, a stílus "Lenás", néhány korrigálni való azért itt-ott akad, de ugye senki sem tökéletes….
"nem biztos, hogy ugyanazt a hatást váltom, mint máskor." – pl innen a ki szócska nekem hiányzik…
Összességében magam előtt láttam az egészet, tetszett!
Köszi. 🙂