Szerelmes Tévedés

Esik az Eső, őszi didergő,
kezed nem lelem, szemed esztelen.
Keresem a szürkét, feketét,
ácsorgó hintaszék, ma-holnap eltemet,
szívem, hogy lehet?

Van várt, s váratlan, ahogy a fán ül
egy ártatlan, s énekli, jöjj velem.
messze még a végtelen,
Csupán egy óra, gyere hát,
irgalmatlan Góliát, ki a hegyről leköszön,
imádkozik, ha jő a vízözön

Nem adlak másnak, csak a napvilágnak,
esernyő kopva integet, a reggelnek.
Álmos csendes temetőnek,
lépek, lépsz, lépnek. lépünk
eszem szédült, szívem ,miért ütsz?

Láttalak egykoron, feküdtél csendesen.
Nem szóltál, nem érintettél, csendben-csendben
elfeledtél, hogy érdekel-e, ha jő a csillaghullás?
Mámoros álmodozás, koccintanák, ha akarnék,
vedd a bocskorodat impellér.

Nézem az eget, az első esőcseppet,
álmodom még a tavalyi hóról,
reszkető kezemmel, valami jóról.
Megy az idő vele én nem megyek,
fogd meg vidd a levelet.
Álom-Mámor, Távol-Tárol
Szerelem volt, vagy hitt szegés?
Döntsd el, ha ez kevés.