Őszidő

Aranyló őszi fény fürdeti a tájat,
élteti a csodaszép, nyíló rózsákat.
Pirosló csipkebogyó nevet az ágról,
krizantém, őszirózsa köszön rám fájón.

Harmatos pázsiton madarak sétálnak,
elmentek már mind, a vándorló bajtársak.
Méhecske vígan szürcsöl nedűt virágból,
hogy télen ne ébredjen éhen álmából.

Nyakunkon az ősz, nem ballag, hanem vágtat,
virágok és fák még utolsót pompáznak.
Zúzmara jön, mindent ellep a fehér hó,
szaporán rázza párnáját Holle anyó