Zizeg a falevél,
Viharos szél tépi,
Rángatja, cibálja,
Kínozza, rossz nézni.
A falevél tűri,
Gyengébb, mint a vihar.
Próbálja kibírni,
Hiszen élni akar.
Nem tudja, mit vétett,
Nem ártott senkinek,
Azt sem, ki hibázott,
Ki bűnéért fizet.
Nem akar leesni,
Pusztulni a sárban.
Tudja, hogy mi várja
Lenn a pocsolyában.
Harcol a kis levél,
Nem a csodát várja,
Nem számíthat másra,
Nem, csupán magára.
Lassan csendesedik,
Nem tombol már a szél,
Büszke is a tépett,
Fán maradt kis levél.
Most megnyert egy csatát,
A harcnak nincs vége,
Vár még néhány vihar
A bátor levélre.