A ködben párbeszédek sétálnak
Hosszú lábakat eresztenek az utcai lámpák
Zsiráf módjára kémlelik a járdát
Nézői a színpad nélküli drámának.
Egy híd – nem látszik, miért van ott.
Most a köd az, ki szerepet oszt:
– Te játszol; te állsz; te tárgy vagy
Ember; maradsz a helyeden.
Egy városnyi színdarab –
Szíveink beszélnek,
Mint Bábelben a nyelvek.
Játsszuk azt, most mindenki közönség lesz
Csenden, míg valaki tapsolni nem kezd.
3 hozzászólás
Nagyon pazarul oldottad meg a ködös őszi nap bemutatását, szívből gratulálok Néked, sok szeretettel: Zsuzsa
Szia dorothy snape! 🙂
Mondanivalód nagyon bejön.
Lehet, hogy túl vén vagyok, de a technikai megvalósítás szerintem más megoldást kíván.
Én imádom a "csupa kisbetűt", a szabadverseket is magamba szívom.
Itt nem tartom indokoltnak a sorkezdő nagybetűket, főként azért is, mert ezzel kapcsolatban több helyen hiányoznak az ezzel kapcsolatos írásjelek.
A zárásban az első szó nem "csendben"?
Jól elgondolkodtattál, ennek örülök! 🙂
Amúgy pedig nem én mondtam, de "színház az egész világ". 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen a kedves szavakat 🙂
Kedves Kankalin,
köszönöm atz építő kritikát 🙂
a hibát észre sem vettem… :S