Rangfokozatok

Nem mindegy mit lesünk: mi mászik vagy mi repül!
(Graffiti)

Emlékszik még valaki arra, hogy a vasútnál – még a hatvanas években is – a fizetések két részből tevődtek össze?
Egyik része a rangfokozati bér, másik része a munkaköri bér.
Azt meg már említeni sem merem, hogy az üzemekben, gyárakban dolgozók azért irigyeltek bennünket, vasutasokat, mert a fizetésünket két részletben kaptuk.
Volt egy úgynevezett előleg, amit 28-án fizettek. Ez a havi jövedelem felénél valamivel kevesebb volt, általában, mindig egyforma összeg. A másik részt, a zárfizetést 14-én kaptuk. Ez a pénz volt általában több, mert ebben már benne volt az éjszakai pótlék, túlóra, stb ami még járandóság volt.
A két részletben történő fizetés főleg azoknak volt előnyös, akik nehezebben tudták beosztani a pénzt egy hónapra, mint két hétre.
A munkaköri bér beosztásonként változó volt. Egy-egy munkakörön belül is adott lehetőséget a Szabályzat a főnöknek, hogy a dolgozók között különbséget tegyen. Ezekről a bérekről a munkáltató értesítette a dolgozókat (a főnök aláírásával).
A rangfokozati bérek elég szigorú szabályokhoz voltak kötve.
Megállapításánál figyelembe vették az iskolai végzettséget, a szakképzettséget (ki, milyen szakvizsgákkal rendelkezik), a szolgálatban eltöltött időt és néhány esetben a szolgálati beosztást is.
Rangfokozatban 5 évenként volt soros előléptetés.
A főnök javaslatára azonban soron kívül is lehetett előlépni.
Ha jól emlékszem a legalsó rangfokozathoz 400.- forint rangfokozati bér járt. Minden soros előléptetés az előző bért 50.- forinttal emelte.
Rendkívüli előléptetéskor az 5 év "várakozási idő", az előléptetést követő hónapban kezdődött.

A rangfokozatok régebben hat, később 5 szakcsoportból tevődtek össze.
Az úgynevezett I./a szakcsoportba a szaktechnikusok tartoztak. Annyi különbség volt az
I. szakcsoporttól, hogy a rangjelzésen a felsőfokú végzettséget egy szürke szalaggal jelölték, míg az I. csoportban a mérnökökét fekete sávval.
A rangjelzéseket egy táblázattal lehetett nyomon követni, amelyik tartalmazta a parolin, illetve régebben a váll lapok színét és a rajtuk lévő jelzéseket.
A váll lapokat a zubbony vállára kellett felrakni, az erre a célra rendszeresített fülek segítségével. Elég szar volt, mert billegett előre-hátra. Egyik erre csúszott, másik amarra. Valószínű ezért is szüntették meg.
Maradt a parolin, ami kisebb méretű és a zubbony hajtókájára kellett eleinte patent kapoccsal rögzíteni, később egyszerűen fel kellett varrni.
A parolin színe kifejezte a viselőjének szakterületét is.
Piros volt a forgalmi és kereskedelmi szolgálatnál dolgozók parolija. Valamikor őket számították a vasút krémjének. (Én még hallottam olyan mondást, hogy "Rá se b….,
piros a parolin!" Hogy pontosan mit jelentett, ma sem tudom).
A Pályafenntartási dolgozók parolija zöld volt, a vontatásiaké, mozdonyvezetőké kék,
A távközlő szolgálatnál barna, míg az egészségügyben dolgozóknál fekete volt a parolin.
Akik a fentieken kívüli területen dolgoztak, a parolijuk bordó, vagy sötétbarna volt.
Egy-egy szakcsoportban hat rang volt, ami negyven évet foglalt magában, mert volt olyan rang, amit kétszer öt évig kellet viselni.
A legalján volt az V. szakcsoport. Azok tartoztak ide, akik a többi szakcsoport feltételeinek nem feleltek meg. Például: nem volt 8 általános iskolai végzettségük, nem volt semmilyen vasúti szakvizsgájuk.
Rangjuk nekik is volt. Segédkezelő IV., III., II. és I., négyszer öt éven keresztül, utána avanzsált Segédmunkássá, szintén négyszer öt éven át. Ha a negyven év alatt sem az iskolai, sem a szakképzettsége nem változott, Segédmunkás I. ranggal mehetett nyugdíjba. Azt nem tudom, hogy ez a valóságban előfordult-e.
A szakcsoport paroliján is, volt a végén egy szárnyaskerék.
Ezen kívül ebben a csoportban egy, kettő, majd három keskeny ezüstsáv keresztben, a következő rang már széles ezüstsáv és mellette az egy, kettő, három vékony ezüstsáv volt.
A IV. szakcsoportba azok tartoztak, akik rendelkeztek 8 általánossal és legalább középfokú vasúti szakképesítéssel. A parolin annyival különbözött csak az V. szakcsoporttól, hogy középen hosszában is húzódott egy széles ezüstsáv. A rangfokozatok megnevezése egyszerű: Segédfelvigyázó IV., III., II. és I. utána Felvigyázó IV., III., II. és I.
A III. szakcsoportba érettségivel és legalább középfokú vasúti szakképesítéssel lehetett kerülni. A rangok így emelkedtek: Segédtiszt II., I., Segédellenőr II, I., Ellenőr II., I.,
Főellenőr II., és I.
A parolin már megjelentek a csillagok. Egyelőre ezüst színűek. Emelkedő sorrendben egy, kettő, három ezüstcsillag. Az Ellenőrtől kezdve a csillagok előtt egy széles ezüst sáv is volt.
A II. szakcsoportba kerülhettek az érettségivel és felsőfokú vasúti szakképesítéssel rendelkezők (ezt a képesítést a MÁV Tisztképző Intézetben lehetett megszerezni).
A rangok így emelkedtek: Tiszt, Főtiszt, Intéző II., I., Főintéző II., I., Felügyelő II., I.
A parolin már aranycsillagok voltak. Sorrendben egy, kettő, vagy három: Főintézőtől felfelé a parolin piros szegélyt kapott, az alap nem piros volt, hanem arany és ezen volt egy, kettő illetve három ezüst csillag.

Az I./a szakcsoport paroliján a csillagok előtt egy szürke sáv jelezte a végzettséget.
Az I. szakcsoportba tartoztak a felsőfokú iskolával, (főiskola, egyetem) rendelkezők.
Sorrendben a rangok: Mérnök főtiszt (Fogalmazó), Mérnök intéző (Segédtitkár), Mérnök főintéző II., I. (Titkár II., I.), Tanácsos II., I., és Főtanácsos II., I. Ez volt a legmagasabb, soros előléptetéssel megszerezhető, rang. Ennél magasabb rangok: Igazgató, Főigazgató, Vezérigazgató a mi táblázatunkon már nem szerepelt.
A parolin hasonló volt a II. szakcsoportéhoz, de itt a csillagok előtt fekete sáv jelezte a végzettséget.
Ha sikerül, fogok ide tenni egy Rangfokozati táblázatot, hogy érzékelhetőbb legyen a vasúti hierarchia.
Talán mondanom sem kell, hogy én a táblázat alsó sorában a bal szélen kezdtem vasúti pályafutásomat. Se érettségim nem volt, se vasúti szakvizsga. A piros parolimon egy kis szárnyaskerék, ezüst színű és egy keskeny sáv, szintén ezüst színű díszelgett. Nem is jártam egyenruhában még a vonaton sem. Csak addig hordtam, amíg szolgálatban voltam.
De rövidesen megindultam a ranglétrán.
A szakvizsgák megszerzése után egy sorral feljebb jutottam és eggyel jobbra, mert öt évem már eltelt.
Érettségi után megint egy sorral feljebb kerültem és eggyel jobbra, mert akkor már a második öt évet is elkerültem. Potyogtak a csillagok a vállamra. Már volt három.
Igaz, hogy csak ezüstösen "csillogtak", de már csillagok voltak.
Ekkor már a személypályaudvaron "peronkakaskodtam".
Nagyra ugyan még nem lehettem a parolimmal, mert a kollégáim, akik "Tisztképzőt végeztek", már arany csillagokat viseltek.
De rövidesen leköröztem őket.
Amikor elvégeztem a Közlekedés és Távközlési Műszaki Főiskolát, közlekedési mérnök lettem, és mint ilyen a rangfokozati táblázaton a legfelső sorba ugrottam.
A rangom Mérnök főintéző lett és az eddigi parolin ugyancsak elváltozott. Az addigi ezüst csillagok bearanyozódtak és ráadásul egy fekete sáv is került eléjük.
Amikor először léptem szolgálatba az új rangjelzésemmel, a kollégák kiröhögtek.
Azt mondták, hogy biztosan a Színház jelmeztárából szereztem a ruhámat, mert ilyet még senki nem látott.
Lassan aztán hozzászoktak, sőt magam is megtapasztaltam, hogy (akkor!) nekem van a legmagasabb rangom az állomáson.
Nem semmi! Miből lesz a cserebogár!?
Igaz, hogy a főnököm előbb járt a Felsőfokú Vasútforgalmi Technikumban mint én, de nekem olyan szerencsém volt, hogy akkor lett Főiskola, amikor én végeztem.
A főnököm még utána két évvel tehetett különbözeti vizsgát, hogy mérnök legyen.
De a mókuskerék még nem állt meg.
Rövidesen kaptam egy rendkívüli előléptetést.
November 7.-ére (ez volt ugye a nagy októberi szocialista forradalom ünnepe – akkor próbáltam volna kis betűkkel írni!!!), nem pénzjutalmat kaptam, hanem egy soron kívülit.
Ha utána számolunk ezzel jobban jártam, mert még három év volt a várakozási időmből.
Ez 36 hónap, ami azt jelenti 50.- forintjával, hogy 1800.- forintot kaptam, részletekben.
És a végén még a rangfokozatokat kihasználva hadd dicsekedjek azzal, hogy – legjobb tudomásom szerint – én voltam a vasúton a legfiatalabb mérnök főtanácsos, – ami a rangok megszerezhető csúcsa, – mivel ezt már negyven éves koromban elértem.
Ezt a rangot tulajdonképpen harminc év szolgálat után lehetett volna elérni, de én annyit ugráltam fel és jobbra, ráadásul soron kívülit is kaptam, hogy 22 év szolgálat után már a csúcson voltam. Ez a rang is kétszer ötéves várakozási idejű és amikor a 10 év letelt, reklamáltam, hogy nekem járna most már valami magasabb rang.
Persze kinevettek. Azt mondták, hogy nekem nem fognak kitalálni magasabb rangot.
Viseljem ezt egészséggel, amíg csak akarom.
Hát ezzel kellett elmennem nyugdíjba 43 év szolgálati idő után.
Megjegyzem, hogy a rangnak ma már nincs semmi jelentősége.
Nem is látom, hogy valamelyik vasutas parolit viselne.
"Így múlik el a világ dicsősége?"
De azért csak legyezgeti a hiúságomat, ha egy-egy régi kolléga úgy szólít, hogy:
– Főtanácsos úr!

(A rangfokozati táblázatot sajnos, ide, nem tudom elhelyezni, pedig anélkül a fenti írásom sokaknak érthetetlen, emiatt unalmas is)