Lakatlan sziget

Lakatlan sziget. Csak álmodozom róla.
Képzeld el, szikrázó napsütés, átlátszó tenger, csak egy kis szél lengedez.
Fekszel a napon, ujjaid között lágyan folyik át a sárga homok.
Aztán úszol egyet.
És senki nem kérdezi, hány óra? Teljesen mindegy!
Nem kell semmit tenned, csak feküdnöd, és pihenned.
De jó! Nem gondolsz semmire. Élvezed a napsütést és a tengert.
/Naptejed azért van, nehogy leégj!/
Persze a családod is ott van veled, nem vagy egyedül.
Én nagyon bírnám. Te, nem?
Futkosnának a gyerekek, ők is élveznék a tengert és a homokot.
A férjem csak ránk figyelne, nem kellene dolgoznia.
Hogy mit csinálnánk?
Házat építenénk, mindenből, amit találunk. Persze, lenne baltánk is. Meg sok madzagunk.
Kell a szigetre egy édesvizű forrás, és sok-sok gyümölcs.
Imádom a gyümölcsöt. A lédús harsogó gyümölcsöket.
/Lenne azért késünk is. Meg poharunk és evőeszközünk.
És kellene egy puska is, hogy tudjunk lőni valamit.
És gyufa. Meg egy kis fűszer a húsra./
És sütögetnénk, tüzet raknánk, élveznénk, hogy együtt lehetünk.
Semmi rossz nem történne velünk.
És este, ha már elaludt a tűz? Hát, lenne azért zseblámpánk, amolyan felrázós-féle.
/Meg azért lennének ruháink is.
Ja, meg szappan, és persze fogkefe és fogkrém./
Ha viharok jönnének? Egy-két vihar lehetne, de csak kicsik. Lenne ezért gumicsizmánk is. /Meg meleg ruhánk, annyi, hogy ne fázzunk./
De óránk, az nem.
Ha valaki beteg lenne? Igen, kellene még egy kis gyógyszer is.
/Hogy mi kellene még igazán? Hát egy kis mosogatószer, mosópor, krémek, wc-papír, papírzsepi, és még sokáig sorolhatnám./
Nem is olyan rossz „találmány” ez a civilizáció?
Lehet, hogy mégsem kellene elmennem?
Túlságosan fertőzött vagyok?
Hát, lehet!
De azért, egy-két hét nagyon jól esne!