Harmatcseppekkel
megérkeztem az éj
bársony szigetére.
Szállong a mámor,
feszülő türelem,
tengődő remények
már zsongva tetőznek.
Csüggeteg órákban
még visszatalálok.
Szívemben felizzok,
vagy talán kihunyok,
mint fenn a csillagok.
Csillagidő
By oroszlán
10 hozzászólás
Drága Ica !
Ismét egy remek vers, szép képekkel,nagyon tetszett !
Szeretettel ölellek: Zsu
Köszönöm a hűséges olvasásod.
Szeretettel ölellek: Ica
És ez így van jól.
Éreztem!
Köszönöm szépen! Örülök, hogy érezhető.
Üdvözlettel: Ica
Kedves Ica!
Szép sorok, szívből gratulálok!
Szeretettel: Klári
Köszönöm kedves gratulációdat Klárika.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Nagyon jó vers.
Türelmesnek kell lenni és reménykedni, hogy felizzik.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Kedves József!
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
A versed talányos, de nagyon érdekes, ahogy váltakoznak egymás után a gondolataid. Egyszer felizzasz, utána talán kihunysz, mint a csillagok.Itt ott kétértelmű, de szép gondolatok.
Olyan mint az élet, hiszen sorsképnek írtad.
Szeretettel olvastam: Kata
Jól érzékelted kedves Kata!
Olyan mint az élet, egyszer fenn, máskor lenn.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel láttalak: Ica