Ma még szeretek, holnap újra izzik a gyűlölet lángja.
Ma még hiány honol, holnapra neve, feledés homálya.
Ma azt mondom szerettem, holnapra letagadom, hogy ismertem.
Ma még hazudok mindenkinek és talán holnap is beismerem.
Szia Délibáb. Íme, kevés szóval is lehet nagyon sokat mondani. Szeretetről, gyűlöletről. Mert alapjában véve erről szól. A kettő olyan közel áll egymáshoz. De miért? Ez valami fintora a sorsnak? Mit is ír a költő: "Sár és gyűlölet van az alján minden igaz szerelemnek" (Remélem jól idéztem fejből:)) Üdvözlettel: én
Kevés szó, mély mondandó – ahogyan Bödön is írta. Számomra a versed az ember állhatatlanságát mutatja be. Amit ma teszünk, amit ma érzünk, holnap másképpen csináljuk és érezzük. Nincs olyan ember, akiben ne lehetne csalódni…
Igen, a két ellentét: Ég és föld. Fehér-fekete. Szeretet – gyűlölet.
Ahogy megváltozik a napsütés, ha jönnek a fellegek, ahogy jókedvvel ébredünk, de este kétségbeesünk valamiért. Bármilyen hihetetlen, de mindenkivel előfordul, úgy hogy még saját magunknak is olyan, mintha nem is lenne igaz. Pedig ezzel élünk, ilyen az élet.
Rövid versben nagyon jól fejezted ki az emberi érzelmek váltakozó pillanatait.
Szeretettel olvastam: Kata
A szerelmet és a gyűlöletet valóban egy nagyon vékony hajszál választja el egymástól. Erre csak az ember képes: lavírozni két ellentétes érzelem között, rövid időn belül.
Hatás-kölcsönhatás függvénye, hogy éppenséggel melyik változatot éli meg az ember. Ha van kit, miért szeretni, hát szereti az ember, ha éppen a gyűlöletet vívta ki, akkor gyűlölünk. Amikor a képlet felborul, akkor általában még nem látunk tisztán. Mind a két opció természetes, tehát emberi. Azért ahogyan látom (innen), te már a tisztán-látók táborát erősíted. Erre a tényre ez a versed is ékes bizonyíték.
Kedves Délibáb!
Tetszett a versed.
Nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, már mindent leírtak előttem, én csak azt kívánom, hogy a tisztánlátásod sokáig maradjon meg, és ha egyszer mégis homályos lesz, a boldogságtól legyen, ne a gyűlölettől.
Üdv: harcsa
13 hozzászólás
Szia Délibáb. Íme, kevés szóval is lehet nagyon sokat mondani. Szeretetről, gyűlöletről. Mert alapjában véve erről szól. A kettő olyan közel áll egymáshoz. De miért? Ez valami fintora a sorsnak? Mit is ír a költő: "Sár és gyűlölet van az alján minden igaz szerelemnek" (Remélem jól idéztem fejből:)) Üdvözlettel: én
Szia Délibáb!
Kevés szó, mély mondandó – ahogyan Bödön is írta. Számomra a versed az ember állhatatlanságát mutatja be. Amit ma teszünk, amit ma érzünk, holnap másképpen csináljuk és érezzük. Nincs olyan ember, akiben ne lehetne csalódni…
Üdv: Klári
Igen, a két ellentét: Ég és föld. Fehér-fekete. Szeretet – gyűlölet.
Ahogy megváltozik a napsütés, ha jönnek a fellegek, ahogy jókedvvel ébredünk, de este kétségbeesünk valamiért. Bármilyen hihetetlen, de mindenkivel előfordul, úgy hogy még saját magunknak is olyan, mintha nem is lenne igaz. Pedig ezzel élünk, ilyen az élet.
Rövid versben nagyon jól fejezted ki az emberi érzelmek váltakozó pillanatait.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Délibáb!
Tetszett a versed! Ilyenek vagyunk. remekül érzékeltetted.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást! 🙂
A szerelmet és a gyűlöletet valóban egy nagyon vékony hajszál választja el egymástól. Erre csak az ember képes: lavírozni két ellentétes érzelem között, rövid időn belül.
Üdv: Délibáb
Kedves Délibáb!
Hatás-kölcsönhatás függvénye, hogy éppenséggel melyik változatot éli meg az ember. Ha van kit, miért szeretni, hát szereti az ember, ha éppen a gyűlöletet vívta ki, akkor gyűlölünk. Amikor a képlet felborul, akkor általában még nem látunk tisztán. Mind a két opció természetes, tehát emberi. Azért ahogyan látom (innen), te már a tisztán-látók táborát erősíted. Erre a tényre ez a versed is ékes bizonyíték.
Üdv
Zoli
Kedves Zoli!
Sokáig éltem "vakságban" és most tisztán látni olyan, mintha újra megszülettem volna. Örülök, hogy benéztél hozzám! 🙂
Üdv: Délibáb
Kedves Délibáb!
Tetszett a versed.
Nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, már mindent leírtak előttem, én csak azt kívánom, hogy a tisztánlátásod sokáig maradjon meg, és ha egyszer mégis homályos lesz, a boldogságtól legyen, ne a gyűlölettől.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa!
Köszönöm a pontozást, a hozzászólást és a jókívánságot! 🙂
Üdv: Délibáb
Nagyon jó ez a vers kedves Délibáb !
Lám-lám négy sorban mennyi érzelem, tetszett !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Susanne!
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett! 🙂
Üdv: Délibáb
Érdekes vers a bizonytalan érzésről. mindnyájunk helyett fogalmaztad meg. Örömmel olvastam. Iliker
Kedves Filocsibi!
Nem is gondoltam, hogy ilyen sok embernek fog tetszeni ez a versem. 🙂 Köszönöm, hogy olvasta!
Üdv: Délibáb