elérhetetlenül…
(naplójegyzet)
hogyan is gondolhatnám
átmenni hozzád a hídon
ha itt csak félkész cölöp
ott csak nyíló földrés
s az összekötő út még nincs sehol
és digitális lépteimet mindig
útját állják gonosz vírusok
a kívülről jövők még megbocsáthatóak
de bennünk élve olyan rettentőek
hogy még csak kezedet sem érem el
pedig a hegesztő ív köztünk rég tüzel
+++
stílusváltás
kártyát nekem
nem akárki
oszt
kérted tőlem
engedjek ki
most
tudod mindig
a gyertya sem
ég
végtelenig
neked hiszem
rég
bár a szívem
sohasem volt
jég
lásd e percben
szót fogadok
két
feltétellel
egyik lehet
bók
havat, szelet
messze űző
csók…
…másik lehet
felhőt tépő
szó
versben ébredt
ma születő
jó
kettőnk mellett
közös gyertya
ég
a kérésed
– kisebb lángra
még –
időben ért
nincs már bennem
tél
a jövőnkért
léptem sosem
fél