Emlékszel még? Hittel mondtuk:
Holtomiglan – Holtodiglan
Párnák között egybefontuk:
Ajkadiglan – Ajkamiglan
Majd, ahogy a napot hordtuk:
foltomiglan – Foltodiglan
Gyűlt kupacunk félretoltuk:
Dolgodiglan – Dolgomiglan
Asztal felett tanakodtunk:
gondodiglan – gondomiglan
Üvöltözve hadakoztunk:
Torkomiglan – Torkodiglan
Alkudozva kiegyeztünk:
társadiglan – társamiglan
Izzó tűzben szeretkeztünk:
vágyadiglan – Vágyamiglan
-o-
Ma már ágyunkban sem élünk:
hátadiglan – hátamiglan
Talán odabent remélünk:
holtodiglan – holtomiglan
22 hozzászólás
Kedves Mákvirág!
Tetszett a versed, szokatlan de frappáns ismétlődő soraival, egy egész életutat bejárva.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Örülök, hogy látlak! 🙂
Igen, életút. Bár írhattam volna a záró strófákban valami pozitívat! 🙂
Ez van! Köszönöm az idődet!
Szeretettel:
Mákvirág
Gyönyörű…mondhatnék még mást ? Nem nagyon hiszem , ebben minden benne van.
A vers felépítése is nagyon tetszett !!!
Szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Zsu! 🙂
Szeretném, ha mondanál mást, hiszen mondhatsz! 🙂
Én vagyok a legboldogabb, ha valami kellemeset okozhattam így, leírt szavakon keresztül! 🙂
Örülök, hogy betértél hozzám!
Szeretettel:
Mákvirág
Szia Attila!
Megint sikerült egy különlegességet hoznod. Pestiesen azt mondanám: Igazi csemege ez nekem! A szerkezeti megoldás egészen egyedi gondolkodást feltételez számomra. A szavak lágysága ellenére egyre erősödő érzelmeket generál az olvasóban. Az sem baj, hogy kicsit manipulatív módon teszi ezt. mert, hát a tudatosság egyértelműen látszik. Fájdalmat, elmúlást, s az azzal járó lemondást, és megalkuvó reménykedést egészen a feketén kongó mélységekig lecipeli. Nem lesz vidámmá az ember, mert szembesül az általános valósággal, amely egyben más-más egyénnek a személyes, tragikus megtapasztalása. Másképpen azért úgy is értelmezhetném a tartalmat, hogy a heves érzelmek elmúlását követően azért van még miért együtt, egymásnak lenni, hiszen minden ezelőtti megélés közös, és szeretetteli. Ettől azért egy kissé ellágyul az ember, és a valóság kevésbé lesz rideg.
Ez egy nagyon érzékeny, habitusában egyáltalán nem oly nyugodt alkotó írása, mint amilyen nyugalmas maga a vers. folyt.
Bocsánatot kérek! Nem analizálni akarlak, csupán a végleteket vázolod, s ez alapján merem gondolni, hogy ezek a kérdések felzaklatnak. Ugyan uralkodsz az érzéseiden, és meg is találtad a kifejezési módot, hogy közvetítsd az olvasóid felé. Jó ez a kettősség, mert ezáltal remekművek alkotására vagy képes. S ennek – őszintén mondom – nagyon örülök.
Üdv
Zoli
Szervusz Zoli!
Ha jössz, mindig velős elemzésre számítok. Nem volt ez másként most sem. Nem bánom, ha elemzel. Jó az, ha kívülről, mások által látva is lecsapódhatnak dolgok bennem. Bármily' fura és egyszerűnek tűnik ez a vers. (ragrímek, egyszerű szerkezet, ismétlődés. Éppen ezek és a nagy kezdőbetűk csökkenése ad egyfajta disszonanciát, amely árulkodó lehet a mélyebben olvasóknak, hogy ez bizony nem egy fenékig tejfel, mindig egymásra találunk kapcsolat leírása. Egyszerű, kissé bagatell számba menő technikát használok a súlyos mondanivalók leírására. Tudom, szokatlan, de így nekem is könnyebb volt újraélni dolgokat és beleírni. Az, hogy mennyire remekmű, vagy nem remekmű egy alkotás, sajnos csak az utókor dönti el. Az internet korában, ha nem kerül kiadásra valami papír formátumban ebből az érából és nem kerül a nyilvánosság elé, akkor sosem lesz belőle kritikusok által is elismert remekmű. Szerintem ez sem fog, de azért köszönöm a megelőlegezett bizalmat! Minden jót!
Mákvirág
Ügyes nyelvi megoldás, szép gondolati építkezés. A címmel nem vagyok teljesen kibékülve,ehhez a vershez valami frappánsabb illenék. És a kisbetű-nagybetű kérdést is el kéne dönteni szerintem, mert – legalábbis én – nem találtam a logikáját.
Üdv,
Poppy
Szervusz Poppy!
Köszönöm szépen!
A vár amit felépítünk, ami az életünk és burkunk lesz, védő és bízunk benne, hogy áthatolhatatlan, amiért küzdünk, mindez egyben. Ami a versben van ugyanez kibontva, megspékelve nyelvi játékossággal, ami igazából egy feszültségkeltéssé fajul.
A kisbetű-nagybetű kérdés igen egyszerű. Az első versszak a tökéletes egyensúly és magas ívű érzelmi szint. Amit 4 nagy kezdőbetű jelez az iglan-os részekben. Ez aztán minden versszakban egy kisbetűvel bővül, míg az utolsó versszakban már csupa kisbetű van. Teljes mértékben tudatosan, bár elsőre lehet furán hat, mint költői eszköz az érzelmi szint, vagy a szerelem szintjének kifejezésére.
Remélem így már látható, érthető a logikája is! 🙂
Minden jót!
Mákvirág
Szia!
Szó szerint kegyetlenül jónak élem a versedet, remek az ötlet, és nagyon tetszett a kivitelezés. A kisbetű-nagybetű polémiában én is Poppy véleményét osztom, bár értem, és el is tudom fogadni az indokodat, bár kizárólag a hangsúlyozás függvényében. Itt nekem a ragrímelés azért volt nagyon a helyén, mert a vers erre a sorolásra épül, ez a rövidre tört gondolati vezetés ad könnyed erőt bennem. Örömmel olvastam, kesernyés, de mégis valahogy laza vers-ként szólt nekem.
aLéb
Kedves aLéb!
Örülök, hogy újfent benéztél hozzám és billentyűzetet is ragadtál!
Az egyszerűséget választottam, sőt írhatnám banális egyszerűségnek is, amit a vers alapjaként használtam. Annyira tömörítettem a mondanivalót, hogy a rendes rímelés elvitte volna a lényegről a figyelmet. Emellett ott van a vers alapját képező szójáték, amiből az egész vers keletkezett.
A nagybetűk csökkenését nem is lehet másként, csak hangsúlyozási elemként értékelni. Így is lett kitalálva.
Bár, ahogy látom ez eddig senkinek sem ment át elsőre… Ettől függetlenül azt gondoltam, hogy jó szemléltető eszköz lesz, ami a kirívósága miatt elgondolkodtatja az embereket.
Valahol könnyebb volt írni ilyen banálisan egyszerűen, de mégis nehéz, mert túlmagyarázásoktól mentesen kellett ezt tenni.
Köszönöm a véleményedet!
Minden jót!
Tisztelettel:
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Versed felépítése nagyon meglepő, nagyon érdekes ritkaság. Éppen a szokott pontosság miatt nekem is feltűnt kisbetű-nagybetű. Gondoltam rá, hogy a hanyagság miatt lehet, és a magyarázat már megadja az elfogadhatóságát. Egyébként is olyan a vers, hogy – mint látom, itt nem lehetett volna kitenni az írásjeleket sem.
Nagyon ötletes, érdekes a versed
szeretettel gratulálok: Kata
Kedves Kata! A szokott pontosság egyelőre csak az itt publikált alkotásokat nézve tűnik valamelyest helytállónak, bár inkább nevezném szabályosságnak, vagy erre való törekvésnek, de jól esik, hogy úgy látod ezt a verset, ahogy leírtad. Ki akartam, hogy lógjon a sorból, a megszokott sémàkból, de úgy, hogy egyszerű maradjon, mégis elgondolkodtató. Ezt a nagybetű-kisbetű dolgot többen megjegyeztétek, pedig totál szabályosan fogynak el. Én kimondottan szeretem a meghökkentő eszközöket is használni.
Mindig örömmel látlak birodalmamban!
Jó egészséget kívánok! Mákvirág
Szervusz Zoli!
Ha jössz, mindig velős elemzésre számítok. Nem volt ez másként most sem. Nem bánom, ha elemzel. Jó az, ha kívülről, mások által látva is lecsapódhatnak dolgok bennem. Bármily' fura és egyszerűnek tűnik ez a vers. (ragrímek, egyszerű szerkezet, ismétlődés) Éppen ezek és a nagy kezdőbetűk csökkenése ad egyfajta disszonanciát, amely árulkodó lehet a mélyebben olvasóknak, hogy ez bizony nem egy fenékig tejfel, mindig egymásra találunk kapcsolat leírása. Egyszerű, kissé bagatell számba menő technikát használok a súlyos mondanivalók leírására. Tudom, szokatlan, de így nekem is könnyebb volt újraélni dolgokat és beleírni. Az, hogy mennyire remekmű, vagy nem remekmű egy alkotás, sajnos csak az utókor dönti el. Az internet korában, ha nem kerül kiadásra valami papír formátumban ebből az érából és nem kerül a nyilvánosság elé, akkor sosem lesz belőle kritikusok által is elismert remekmű. Szerintem ez sem fog, de azért köszönöm a megelőlegezett bizalmat! Minden jót!
Mákvirág
Tudod Attila, ha megfog egy írás, akkor írok, de nem szeretem annyival elrendezni, hogy "de szép". Valószínű van véleményem, legyen az bármilyen is. Ha reménytelen esettel találkozom, akkor azt ejtem is. Mert vagy az írás minősége olyan, hogy a legjobb szándék sem segít, csak bántás lenne belőle, vagy a delikvens általános hozzáállása miatt inkább nem idegelem ki magam. Szeretem kifejteni a gondolataimat. Persze az esélye, hogy mellé nyúlok mindig benne van. De az értelmezés mindig relatív. Kiben mit generál. Mindig a párbeszéd, és azon belül az tisztes hangnemű őszinteség híve vagyok. Túl a verseiden és azok minőségén, többek között ezért is írok szívesen az írásaidhoz, mert ennek lehetőségét látom.
Hát…, röviden ennyi.
Üdv
Zoli
Azt gondolom Zoli, hogy ez valahol így a jó, így van rendjén. Ha normális hangnemben, kultúráltan sem ér termő talajt a gondolat magva, akkor csak meddő vita alakulhat ki. (Jobbik esetben) Ezért a meglévő kevés időmet én is próbálom pazarlás mentesen kihasználni, eltölteni. Értékes mű jóval több akad itt is, mint konstruktív vitapartner, vagy témaspecifikus beszélgetőpartner, aki kertelés nélkül leírja amit gondol, és ehhez megfelelő kommunikációs eszközökkel. Valószínűleg ez már nem csak IQ, hanem EQ kérdése is. Örülök, hogy rendszeresen itt vagy nálam! Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Amikor először találkoztam e verssel (nem itt), gondolkodásra késztettél. Próbáltam átérezni. A cím alapján most is látom a bástyát, amit magad köré vontál. Szerintem így helyes. 🙂
Tartalmilag és formailag is megtaláltam azt, ami erősíti bennem a mondanivalót.
Tetszik a felépítés, értem a betűnagyságok jelentőségét, üzenetét is, jónak találom a koncepciót.
Nekem tetszik játszadozásod, ami felettébb komoly, mert ebben a játékban győzni szeretnél, és szerintem győztél, de tán még magad sem tudod.
Ilyen gondolatok támadtak bennem, mivelhogy egy olvasásnál többet szánok azokra az írásokra, amelyek elindítják a fantáziám. 🙂
Mélyre merültél, de azt is látom, hogy fölfelé ívelsz.
Köszi, hogy újabb oldalad mutattad! 🙂 Gondolom, van több is, úgyhogy ne habozz megosztani velünk! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin!
Honnan is tudhatná a költő, előre hogy győzött-e, vagy sem? 🙂
Ez egy ilyen kifordítom, aztán visszafordítom magamat vers.
Van több, kellene egy dupla hosszú napokból álló hét és akkor olvasásra, publikálásra is több időm maradna…nem beszélve a hozzászólásokról.
Köszönöm, hogy újra itt voltál, és írtál is!
Mákvirág
Szia Mákvirág! 🙂
Elég, ha az olvasó tudja, a költőnek nem kell, mert még a végén elbízná magát. 🙂
A 14 napból álló hét nem rossz ötlet (vagy 1 nap = 48 óra), valamelyiket szabadalmaztatni kellene. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz Kankalin!
Azért nem olyan nagy baj, ha kap visszajelzést. Persze az legyen lehetőleg tárgyilagos, pontos és legfőképp őszinte.
Akkor talán nem bízza el magát az egyszeri költő.
Szeretettel:
Mákvirág
Azt gondolom, elég szemléletesen építettél fel egy kapcsolatot a kezdetektől a végső stádiumig, játékos szóficamokkal tarkítva.
Remek!
Szívből gratulálok!
dodesz
Szervusz Dodesz!
Szóficamok…ez jó! 🙂
Köszönöm az idődet és a gondolataidat!
Mákvirág