FOGANTATÁS
mintha gyorsan elmennék,
és nem siet havazni,
átölelem a puha méhet,
burokban kéne aludni.
s rögtön keresném már
a kék nyarat tavasszal,
gyertya lángol bennem,
beborítja testem viasszal.
mintha most indulnék,
úton visz el leheletem,
kong harang a szérűn,
érzéseim levethetem?
mintha már nem lennék,
kísér felfelé hajított,
íves pályán kullogó,
érzéseim, a csillagok.
mintha gyorsan elmennék,
írnom kell, s még élnem,
véget ért az ősz is,
véget ért a születésem.
1 hozzászólás
Elgondolkodtató a versed.Annyi minden eszembe jutott.Annyira jó lenne még a ,,burokban”De semmit sem vethetünk már le!Sem a jelen, sem a múlt érzéseit.Van úgy , hogy sűrün, hogy ,,meghalunk”kicsit
Szeretettel:Kriszti