Szikrázó tavaszi napsütésben léptem ki az utcára. A fenyőről valaki levágott egy vastagabb ágat, ahogy közelebb mentem ragyogó apró gyémántgolyóhoz hasonló gyöngyöcskéket láttam a kérgen. A fenyőgyanta különleges illata eszembe juttatta mindazt amit hallottam róla, hogy a földre hull, és évezredek múltán borostyánkőként kerül elő, megőriz mindent, ami belekerül.
Úgy éreztem egy apró csodának voltam a szemtanúja, és ahogy felszálltam a buszra, a lábam szinte nem is érintette a padlót.
A következő megállónál jegyet vett egy ismeretlen fiú, és leült elém. Hátulról egészen olyan volt, mint a rég elvesztett szerelmem. Elképzeltem, hogy ő az, annyira elképzeltem, hogy már-már el is hittem. Ott volt a közelemben, eltöltött a nyugalom érzése, mint álmaimban, mikor visszatér. A szívem becsapja az elmém és azt mondatja velem: Jól van, most már végre minden rendben van, itt van melletted Ő, akit szeretsz és aki mellett egy életre boldog lehetsz.
Bár így maradna. Bár ne kellene leszállni erről a buszról. Bár ne fordulna meg soha, higgyem azt, még ha nem is igaz, hogy Ő az. Suhanunk megannyi virágzó gyümölcsfa között, az ablakon beárad a tavaszi fény, mindenkit elkábít. Még a buszsofőr is elfelejti merre is kell menni. Letér hát a menetrend szerinti útról, s egy virágokból készült ösvényen folytatja, egy egészen más helyre, egy a valóságban nem létező helyre, amit az álmokból szövünk, mindannyian, akik rajta ülünk ezen a buszon, az Álomjáraton. Megváltozik a táj. Mindenki mást lát, mindazt, amit szeretne. Az én szememben még szikrázóbban süt a tavaszi nap. Egyenesen tündérmeséből származik a táj, az a fiú előttem valóban ő, már látom a távolban az álomházam is, teljesen berendezve a nappali sarkában a fehér zongorámmal, amin tanulás nélkül is bármit el tudok játszani. Most, hogy itt vagyunk együtt szállunk le és itt folytatjuk az életünket.
Jaj, végállomás! Le kéne szállni. Persze, hogy az a fiú nem Ő, sőt várja is a barátnője. Előveszem hát azt a mosolygó piros almát a táskámból és jóízűt harapok bele új álmokat keresve ezen a szép tavaszi napon.
2 hozzászólás
Szia Delory !
Régen írtál, nagyon örülök, hogy olvashatom írásod:)
Igen, mindenkinek mást hoz a tavasz…
Nagyon tetszett az írásod!
Szeretettel : Zsu
Szia Zsu!
Köszönöm, hogy meglátogattál. Igen, tényleg régen írtam, mostanában elég elfoglalt vagyok, de azért örültem, hogy ez a kis történet kijött belőlem.
Szeretettel láttalak: Delory