Csendben ülök most, hosszú percek múlnak. Az éteR
Sydney-t idézi elém. Emlékszem, mily csoda estE.
Ott a varázsló, libben a gyűrűn, nézem a képeT,
Lendül a test, s nem leng be a szer, most cseppre se hintáZ.
Látja a néző, Biblia tárul elé. Maga KrisztuS.
Átlendül, megtartja a pózt, Szent Péteri testrE.
Nem hiszem el! Most vízszintesben tartja a vállöV,
Ying és yang által jöhet egyensúlyba magávaL.
SZűköl az ellen, látja esélyét meszire szállnI.
A gyűrűk ura
By dodesz
2 hozzászólás
Szia Dodesz! nagyon jó, szellemes, olvasmányos verseket írsz, ez is nagyon tetszik, jó a "Gyűrűk ura" – bár először kissé kelletlenül álltam hozzá a cím miatt, ami, azt hittem egy másik "gyűrűk urára utal, de aztán elolvastam és rájöttem tévedésemre! Üdvözlettel: én
Szia Te! 🙂
Örülök, hogy végül mégis elolvastad!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám.
Üdv.: dodesz