Lennék, vagyok

Hűvös ez a tavasz
reggel, éjjel,
lennék kicsi kamasz
szenvedéllyel.

Lennék? Az az idő
régen elmúlt,
lettem menetelő,
ki még eljut,

lassan közeledik
apró célhoz.
Mi hajt, mi melegít,
hozzád mi vonz?

Vulkán – évtizedek
szép emléke,
hűség, tanúhegyek
régi fénye.

Nyújtom a kezemet
lágyan, forrón,
ez most a kikelet
egybehangzón:

dalként duruzsol a
gyenge szívben,
langyos takarója
táncra libben!