Ez a vers Esti Kornéliáról és a fagyi napjáról szól.

Még Esti Kornéliának is jut egy kis szabad hely a parkban
Ahol fagyival vagy anélkül tud írni
Egy verset:

amibe belelátsz mindent
amiben semmit sem látsz
ami nem rímel és nincs vége
ami szép szögletes és egységes
amit a nagyok régen firkáltak
amivel kávét fizetni érdemes
amit szalvétára írtak
hogy beletöröld a maszatos ajkadat
amit mobilba pötyögnek
hogy meg ne lássa senki mellette
csak az, kinek titokban elküldte
(vagy csak szerette volna, hogy olvassa)

amin keresztül kitisztul a világ
amibe belepréselnek egy tragédiát
aminek se szereplője se tárgya
aminek a főszerepe a lélek vágya
amit este írt
amit reggel írt
amit a fejében fejezett be
amit sosem jegyzetelt le
amit csak titokban gondolt
amiben mindenkit csak oltott
ami gyengéd, mint a szeretet
ami erős, mint étcsokiban az őrölt chili darabok
s ha egyszer rákap
nincsen soha vége a függőségnek

Mert a fagyi napja fagyi nélkül olyan
mint ez a vers
nem vers
Esti Kornélia inkább hagyta elolvadni a gondolatait a fűben.