Kilencedik ének
Egy liszteszsák mozdult meg, nem messze tőle,
felállt, és beindult a sötét erdőbe.
Már csaknem elérte, a bokrok közt mozgott,
mikor az erdőből valami vad morgott.
Visszarettent tőle, lebújt egy bokorba,
csak addig, hogy lássa, medve-e, vagy róka?
– Róka vagy te magad! Szöknél, ha lehetne! –
Antal kiáltott így, mikor észrevette.
A másik oldalon is mozdult valaki.
Egy fa mögül fejét Gál Lacus dugta ki.
A zsákba bújt ember rémülten könyörgött,
három tűz között volt, s mint a haló,hörgött.
Letépte magáról a fullasztó zsákot,
s lába közé szedte volna a világot.
Ámde a parasztok végeztek a tónál.
-Petőházi! Népünk gyilkosa te voltál!-
Körülfolyták őket, mint erős folyondár.
– Gál Lacus! Te itt vagy? Mi lenne, ha szólnál?-
-Szólok én szívesen, hiszen ami történt,
azt el nem tusolja semmiféle törvény.
Sokan közületek ott voltak Szucsákon.
Láttátok, ez mit tett a Budai házon!?
A drága nagyasszonyt e bitang megölte.
Illő, hogy a fia bosszút álljon érte!
A fia! De hol van? Én ugyan nem látom! –
-Itt áll előttetek! Így van? Öreg Márton?-
– Így van igaz! Ez itt Budai Nagy Antal!
De ha így van, akkor előre a karddal!
Hasítsd már kettőbe e püspöki ártányt!-
Antal meg csak állt ott, magát be nem ártván.
– Nem öltem én embert soha életemben,
akinek nem volt jó fegyver a kezében.
Hozzátok el neki harci paripáját,
amelyről gyilkolta a gyengét, az árvát.
Kössétek övére azt a véres kardot,
melyet ma jó anyám lágy szívébe mártott!
Engedjétek meg, hogy megvívhassak véle!
Tudom, hogy egyikünk nem megy innen élve.-
Tették a parasztok sorban, amit mondott.
De azért morogtak: -Láttál ily bolondot?
Joggal ledöfhetné gyilkosát anyjának,
de ő vívni akar! – El -, szét tágulának.
Amikor meg látták, hogy egymásnak rontott
a gyilkos, meg Antal, hát csak egy se volt ott,
aki szétengedte volna a két öklét.
Annyira morzsolták, már csaknem széttörték.
Így volt. S mikor sokan csak egyet akarnak…
Egy fej lehullt, s nem volt már püspöki hadnagy.
—
Tizedik ének
A paraszti sereg mindazt összeszedte,
ami a dézsmából megmaradt körötte.
Elindultak, merre Gál Lacus mutatta.
Úgy megbíztak benne, senki sem kutatta,
ugyan hová mennek, jó lesz-e ott nékik?
Olyan helyre vágytak, hol alhatnak délig.
Kimerültek a vad, szokatlan munkától,
nyughelyet reméltek bokroktól, a fáktól.
A nap már fölért a Bábolna csúcsára,
mire odaértek a nagy hegy aljára.
Szétszóródtak ottan, egy falatot ettek,
utána aludtak, mint akik jót tettek.
Csak Gál Lacus vitte Antalt egyre feljebb,
egy nagy, odvas fához, mert ott volt a rejtek,
ahová a kinccsel telt zsákokat dugta,
ahová az utat egyedül ő tudta.
Csak ők nem aludtak! Csak ők voltak ébren.
Mert fel tudták mérni, mi történt az éjen.
A püspöki turmák nem csak Bács, s Szucsákra
támadtak rá aznap, de az egész tájra.
Ahogy a nap fénye elért egy-egy fészket,
látták onnan fentről, hogy minden kiégett.
Mert a dézsmaszedők sehol sem találtak
csak egyetlen helyre, hol ellent nem álltak.
Ki volt égve minden, mint Nagy Antal szíve.
Ha nem lett volna ott Lacus, régi híve,
eldobta volna tán életét magától,
mert semmit sem tudott Csáki Ilonáról.
Az édesanyjának halála is marta,
hiába állt bosszút, nem érződött rajta,
hogy talán örömét lelte ez irányban;
Ilonája sorsa forgott az agyában.
Nem szeretné többé? Elfordult vó'n tőle?
Na de az elébe hulló kis kendője?!
Az csak nem volt álom? A keblében örzi.
S ami rá van írva… Az is csupán semmi?
Eltiltották tőle? Erőt vettek rajta?
Nem hiába! Nagy úr az erdélyi vajda.
Nem adja bárkinek az egyetlen lányát,
inkább a papoknak adja hozományát.
Hej! Te ravasz vajda! Meghoztam, mit kértél!
Rangot is, kincset is! Ezért lányt ígértél!
De elrekesztetted éppen most előlem.
Nem tudom, ki súgta meg, hogy ím, megjöttem.
Talán a kolduló barát híresztelte,
kivel az utolsó üzenetet küldte?
Így tűnődött Antal, szemét égre vetve,
de az igaz választ rossz helyen kereste.
2 hozzászólás
Szia Dodesz! Élvezet olvasni, a szöveg olvastatja magát! 12-es szótagszám, mint a Toldiban. S egyébként is a Toldira "hajaz" minden tekintetben. Nagy fába vágtad a fejszédet, de úgy tűnik, nem csorbult ki benne:) Üdv: én
Szia Te!
Örülök, hogy olvasod, s még tetszik is. 🙂
Barátsággal: dodesz