árok szélén, nyár elején.
Álmodoztam fának dűlve,
erdő mélyén, ősz közepén.
Álmodoztam vígan futva,
fénylő rétnek lágy szőnyegén.
Álmodoztam szánnal csúszva,
délceg dombnak vad lejtekén. –
Betemetve a kis árok,
az erdő helyén gyártelep.
A rét fölött kocsiutak,
a domb oldalán házhelyek. –
Álmodozom képzetükben,
erdő, árok még bennem él.
Velem van most valamennyi,
a domb, a rét is már enyém.
8 hozzászólás
Remélem hozol még a szép és sikeres alkotásaidból. Ági
Kedves László!
Ez a korabeli nyolcas vers igazán jól sikerült. Szeretek olyan verseket olvasni, amelynél nem kell azon gondolkodni, hogy mit is akar az olvasóknak mondani a költő? Szép magyarsággal, érthetően verset írni, az az igazi! Írjál további szép verseket, hogy szeretettel olvashassuk: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm a dícséretet ,és a bíztatást.
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel: László
Kedves Ágnes!
Köszönöm az értékelést.
Szép napokat kívánok!
Üdvözlettel: László
Kedves László!
Nagyon tetszett ez a vers! Van valamiféle különös hangulata…
…és igen, az álmaink, történjék bármi is a környezetünkben, a mieink maradnak.
Üdv: Gyömbér
Kedves Erzsébet!
Köszönöm.
Minden szépet és jót kívánok!
Üdvözlettel: László
Kedves László!
Köszönöm a névnapi üdvözletet!
Üdvözlettel: Gyömbér
Kedves László!
Szép verset írtál, amely még benned él! Azonban ilyen minden, lassan megváltozik ott minden, ahol
korábban éltünk, s amikor a régi helyet meglátogatjuk, minden más már, mint valaha volt…
Én is találkoztam már ilyennel.
Tetszett a versed.
Üdvözlettel: Kata