A főnemesek vére kék,
megőrzi minden nemzedék.
Mégis ha megnézed,
a költők vére kékebb!
Ott az ősök szelleme,
a birtoklevél jellege…
Itt az álmok szépek,
a költő vére kékebb!
Címer és rang felövez,
az etikett kötelez… ,
Nem cserélnénk vélek,
a költők vére kékebb!
Kékre vénát lélek fest,
szellemi szint, ez nem test!
Kik mennyei lények,
a költők vére kékebb!
A szenvedélyes líra él,
múltja szebb jövőt remél.
Főnemes a lélek,
a költő vére kékebb!
Az ős-ütőér tintakék,
dicsfényt visel e nemzedék.
Hol könyvlapok is élnek,
a költő vére kékebb!
Az vén-arisztokrácia
oly sok gavallér, s grácia
Nem lát annyi szépet
a költő vére kékebb!
A mennyben lévő angyalok
a verset ünneplik azok.
Nem más nemességet,
a költő vére kékebb!
1 hozzászólás
Szia alberth! 🙂
Mitagadás, rekord gyorsasággal publikálsz. 🙂
Csak kapkodom a fejem erre-arra, aztán arra eszmélek, hogy megint feltöltöttél valamit.
Ezt a verset kinéztem magamnak, úgyhogy hamarjában szólok is itt.
Tökmindegy a tinta színe, csak látsszon! Ez a vers pedig ilyen. Nem lehet nem észrevenni. 🙂
A kéket imádom, pedig nem is vagyok költő.
Olvasó viszont igen, úgyhogy nyomot hagyok itt olvasásügyileg. 🙂
Szeretettel: Kankalin