Steven Hawking szerint a világmindenségnek nincs határa, ezért kezdete sincs. Ha pedig nincs kezdete, vége sincs.
A mindenség tehát matematikailag önmagától fennálló, önálló, önjáró, önellátó, létezéséhez nem kell bizonyítani, sem feltételezni egy teremtőt.
Hawking szerint a világmindenségben lévő valamennyi anyagnak antianyag párja is van, ezért a mindenség alapanyagának – az energiának – valódi mennyisége matematikailag nulla.
Létezésünk a semmivel egyenlő.
E semmi számunkra azonban releváns módon tetten érhető, és érzékelhető, hiszen létezünk.
Létezésünk a hawkingi teória alapján merőben önellentmondás.
Ha van Isten, akkor Isten vagy ez a valami (ami mint látjuk leginkább semmi), vagy Isten egyszerűen nem létezik.
Ám azt is önellentmondás lenne állítani, hogy valami – ami matematikailag leginkább semmi – önmagától létezzen. Ezért ami létezik valószínűleg definitíve egyenlő Istennel.
3 hozzászólás
Hát én azt mondanám Stewe Hawkingnak, hogy fogalom-zavarban szenved. Abból, hogy valaminek van-e határa vagy sincs, nem következik az, hogy kezdete van és így vége is van. A "határ" és a "kezdet" ill. "vég" nem következnek egymásból. Ha például egy föld-ingatlanról van szó, a határa(i) megállapíthatók, a "kezdete" és a "vége" azonban nem értelmezhető!:) Vagy vegyünk egy tehenet. Kezdete van (mikor született) de mi a határa egy tehénnek? A spekulációk tévútra vezethetnek. Létezik pl. olyan "matematikai modell" ami szerint A-ból B-be nem lehet eljutni, mert a megtett távolságok mindig feleződnek. Ugyanilyen képtelenség a "hőhalál elmélet", stb.
Szia Laci, jogosak az észrevételeid, bár Hawking matematikailag valóban igazolta azt a tézist, hogy a világegyetemnek nincs határa, ezért kezdete sincsen. Tulajdonképpen azt írta le, hogy nincs szingularitàs, vagyis nincs nullpont, hétköznapi szóval kezdet….
Érdekes, mégis a trigonometriában a kiindulási pont az origó… és ezt a matematikusok találták ki…:)