Virágot árulnak a téren.
Vattacukor illata bolyong.
A padon lábukat lógatják
az emberek a semmibe.
Kalandot keres egy boldogtalan,
reménnyel telve véli, szárnyalhat
szárnyak nélkül az oktalan.
A térről messze húzódott már a zaj,
a mámor, az illat, gyerekzsivaj.
Szürkületben nyáladzó panasszal
az ifjú öntudatlan, tíz körmével
összekaparta tű hegyére a bajt,
a halála előtt egy védtelen nap.
S harmat takarja, tengermély ég alatt.
Mezítláb gázol az éji bársony,
felsikolt egy kibelezett mámor,
hisz tudnál nevetni, sírni, mint régen,
ha virágot vettél volna a téren.
10 hozzászólás
Nagyszerű vers drága Ica !
Megrendítő képek, rettenetesen találó befejezés.
Nagy szeretettel gratulálok !
Ölelésem: Zsu
Drága Zsu!
Régóta foglalkoztat a drogosok helyzete. Próbáltam olyan keretbe tenni a versembe, hogy ne legyen nagyon megrázó. Érzékeny lelkedet úgy látom mégis nagyon megérintette.
Ölellek szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Nekem ez a versed egy film részlete, illat, hangulat, színek. Régi emlékeket idéz.
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Nagyon örülök, hogy érzed a vers hangulatát. Igyekeztem a mondanivalómat elhelyezni benne.
Szeretettel láttalak: Ica
Egy szelete a mai világnak. Ilyen is van sajnos, amit nem értünk, miért kell, hogy így legyen… inkább venni virágot a téren… Sajnos sokat változott a világ, és vannak dolgok, amihez nem lehet hozzászokni.
Jól tetted, hogy írtál róla, drága Ica. A téma aktuális, a megoldás sürget…
Jól megkomponált mű, nagyon tetszik.
ölellek
Ida
Drága Idám!
Sajnos sokat hallani sajtóban, TV.-ben a drogok használatáról, halál esetről, egészség károsító hatásukról,
ide tartozik éppen úgy az alkohol, mint a cigaretta is.
Köszönöm kedves soraidat.
Szeretettel: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Természetesen a képeket elképzeltem, mint mindig. Néhány helyen megálltam, visszaléptem kettőt, mert érteni akartam.
Ez egyben a verseid titka is. Magaddal viszel, és persze nem engedsz el addig, amíg nem találom meg a pozitív rá(m)hatást. És hogy a pozitív éppen negatív? Ez teljesen nyilvánvaló, de rátettél egy lapáttal. Megmutattad, hogy miként válhatok újra pozitívvá, és ez nem semmi! 🙂
Hatásos a versed, nálam mindenképpen az.
És hogy a sorok végén esetleg lehetne jobb a harmónia?
Engem nem zavart, mert a tartalom, az üzenet mindent vitt, engem is. 🙂
Na, én ugyan nem írok több verset! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm kedves soraidat! Mivel mindig elégedetlen vagyok, talán azért is, mert én nem a klasszikus formát választottam a verseimnek. Ezt a versen tovább gondoltam, a kerettel úgy ahogy, de a középső részt átírtam.
kalandot keres
egy boldogtalan
véli szárnyalhat
szárnyak nélkül oktalan
nap felé indul, mint Ikarus
nyáladzó panasszal szúr
csillog a drog a tű hegye
a vérszagú reggelen
könnybe vart dobbal
Táltosok dobolnak
Akarattal nem központoztam. Úgy gondolom, hogy ütősebb lett a tartalom. Kíváncsi lennék a véleményedre, mert az nekem nagyon fontos.
Szeretettel: Ica
Szia oroszlán!
Pár napja próbálok jdeírni valamit… Néha sokat, néha elszállt a teló…
A lényeg, ami konstans: köszönöm, hogy eszembejuttatod, ha a manókkal a várost járom, el ne feledjem a vattacukrot, a virágot, s a mi-egymást… Hátha nekik is az marad az etalon 🙂
Szeretettel olvastalak!
Gabe
Kedves Gabe!
Köszönöm, hogy itt jártál. Örülök, hogy a virágot és a vattacukrot választottad.
Szeretettel üdvözöllek: Ica