Érik a naspolya már,
az idő vasfoga jár
eszegeti helyettem,
ha én azt le nem szedem.
Naspolyafám van nekem
finom naspolyát terem,
mikor megkóstolsz párat,
csókra húzza kis szádat!
Kék a kökény recece,
a bokorba gyere be!
Várd míg megcsípi a dér,
de addig se légy kacér!
A naspolya ha deres,
akkor gyere, s szedegesd!
Érleljük a kamrában,
nem esszük hamarjában!
Két hét nem sok recece,
ez az érés ideje!
Addig várjunk, türelem,
te ne egyed, s nem eszem!
A naspolyát szeretjük,
ha megbarnult ehetjük.
Harapj bele, mily kásás,
s jó egy fanyar harapás!
1 hozzászólás
Kedves Albert, amint látom, verseidben nem ritka, sőt többször előfordul, hogy azt is jó humorral alkottad. Ki gondolná, hogy még a naspolyáról is lehet ilyen jó verset írni.
Szeretettel olvastam: Kata