Kevés ember mondhatja magáról, hogy olyan lett az életútja, amilyennek ifjú korában, valamikor régen megálmodta, amikor még azt hitte, minden úgy alakul, hogy mindig, mindenben saját döntései érvényesülnek majd.
Ifjú fejjel nem gondolunk arra, mennyi minden befolyásolja életünket, nem számolunk azzal, hogy egy-egy döntésünk hogyan másíthatja meg további életünk folyását. Pillanatokon múlik, hogy életünk sordöntő fordulatainál melyik lehetőség mellett döntünk. Ha most, érett fejjel fontolóra veszem életem fontos lépéseit, akkor döbbenek rá, milyen másként alakult volna sorsom, ha akkor, abban a döntő pillanatban a másik utat választom, talán akkor másfelé vezetett volna életutam, lehet, hogy oda, ahová valamikor vágyaim szálltak. De én akkor Isten adta lehetőségemnél, szabad akaratomból másként döntöttem, tehát más lett az életem, s más lettem én is, mint amilyen egy másik helyzetben lehettem volna. S hogy ez nekem jobb lett volna? Talán. Ki tudná ezt megmondani? Mindez az élet nagy titka, sorsunk egyik lehetséges változata.
Életutunkon találkozunk kellemes, szép fordulatokkal, és sokszor mi dönthetjük el, hová és merre induljunk. Azonban előfordul, hogy rögös utakra lépünk, nem mindig önszántunkból, hiszen gyakran a körülmények nem teszik lehetővé, hogy a számunkra kedvezőbb irányba lépjünk. Bárhová lép az ember, s bármilyen sors jut számára, szerencsés az, aki nem ragad le a rossz emlékeknél, aki még a mélypontokból is megkeresi, s megtalálja a fölemelkedés ösvényét.
Ezt kell megtanulnunk. Én hálát adok az Egek Urának, hogy JÓAPÁM optimizmusát örököltem, s ezért, ha bajba kerültem, bíztam Isten irgalmasságában, mert a mélypontoknál mindig a kiutat kerestem, s talpra tudtam állni. Ifjúkoromtól fogva életem mottójának Ady gondolatát választottam: „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten”.
Hányszor éreztem Isten jóságos kezét, mikor nehéz helyzetemben, bánatomban megsegített. S ha most leltárt készítenék életemről, mérlegre tenném a szépet, a jót, a kellemest, másik oldalra helyezném gondokat, a kellemetlenségeket, a nehéz éveket – hová billenne a mérleg nyelve? Milyen volt az életem?
Én azt mondom, amit egyik regényemben már korábban kifejeztem: Csodálatos, néha azonban borzasztóan fájó, és mégis… szép kaland az egész!
Már csak egyetlen kívánságom van, hogy kedves családom, gyermekeim, és leszármazottaim élete rendezett lehessen, hogy számukra ne a nehéz sors jusson osztályrészül, emberséges-kellemes körülmények közt teljesítsék földi küldetésüket. A Jó Isten vezérelje sorsukat.
Ezer hálával tartozom a Teremtőnek, amiért megengedte nekem, hogy Életem regényét és eddig a 44. kötet kiadásra előkészíthettem, és megjelenhetett a világhálón. S azt kérem az Egek Urától, hogy a most készülő, Attila felnőtt élete cím: kötetemet a sok-sok színes filctoll-képeivel elkészítsem s az is megjelenjen a világhálón, neve ismert legyen az ott kalandozók számára. Megérdemli a sok-sok színes, filctollal festett képekért.
19 hozzászólás
Kedves Kata!
Igen, sajnos sokat bánkódhat az ember a régi rossz döntéseken. Vagy verheti a fejét a falba, mert anno, naiv fejjel nem a legmegfelelőbb utat választotta, de meg kell maradni az optimizmusnak!
Sosincs késő a változtatásra és legyen akármennyire is elcsépelt szöveg: minden rosszban van valami jó, sőt lehet, hogy több jó van benne, csak legtöbb ember mindig a kevésbé jók miatt kesereg. Kell egy embernek bátorság ahhoz, hogy kilépjen egy-egy rossz döntés súlya alól. Ez nem gyengeség, hanem logikus döntés.
Sajnos én is, mint a többség, örök pesszimista vagyok és csak ritkán gondolkodom el azon, hogy, bár vannak problémáim, nem lehet okom panaszra. Persze erre is csak annyit mondhatok: hozzáállás kérdése.
üdv: István
Kedves István!
Meggyőződésem, hogy mindig bízni kell, s nem szabad a múlt, a megtörtént események miatt soha aggódni. Aból támad a pesszimizmus. Ami már elmúlt, zon már sosem szabad keseregni.
Köszönöm, hogy itt jártál és elmondtad a véleményed. Mindig szívesen látlak.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Megérdemli bizony, mint ahogy Te is megérdemled, hogy álmaid valóra váljanak!
🙂
Szeretettel: eferesz
Köszönöm, hogy nálam jártál és olvastad rövid írásomat. Kevés olyan ember van, aki olyan szindrómával született, mint ő, s mégis olyan szorgalmas, ügyes és kedves. Ezért gondoltam arra, hogy a rajzait, festményeit meg kell örökíteni az utókor számára.
Örülök, hogy meglátogattál és elmondtad a véleményed.
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
Könnyekig meghatottak soraid.
Azt hiszem, nem sok embernek sikerülhet úgy megvalósítani az életét, ahogyan azt ifjú korában megálmodta. Rengeteg tényező játszhat közre, ugyanakkor az álmaink is változhatnak a nagy úton, már másként látjuk, és talán másként is szeretnénk, mint ahogyan azt ifjan elképzeltük.
A lényeg az, és az ami nagyon megfogott soraidban, hogy érezzük, hogy Isten mellettünk van, és utat mutat, ha magunk is akarjuk. Ha döntöttünk, akkor azt el kell fogadnunk, mert nem tudhatjuk, ha a másik utat választottuk volna, jobb lett volna-e, mert ahhoz végig kellett volna járjunk azt az utat is, ami ugye lehetetlen.
Kívánok Neked, és családodnak is, még hosszú boldog életet, hogy ilyen szeretetben, megértésben még sokáig együtt lehessetek.
Ölellek szeretettel
Ida
Kedves soraidat örömmel olvastam drága Ida. Bizony úgy van, hogy hiábavaló a megtörtént események miatt aggódni, s azon később rágódni, hiszen ki tudja, hogyha a másik utat választanánk, hogy az jobb lett volna. Ezért nem szabad soha keseregni a korábbi nem kellemes események történések miatt. Mert az hiábavaló, csak magunknak okozunk gondot vele.
Köszönöm, a jó kívánságaidat és
köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet.
Szeretettel: Kata
Írásodhoz szeretettel gratulálok. Nem először olvastam.
Bizony, egy utunk van csupán. Ebben éljük át a jót, a rosszat, a lehetőségeinket, örömeinket.
Ágnes
Köszönöm kedves Ági, hogy nálam jártál és elolvastad rövid elmélkedésemet.
Igaz, egy utunk van, jó ha vigyázunk rá, nehogy félrelépjünk.
Szeretettel: Kata
Jól gondolkodol kedves Kata!
Csak egyetlen dolog az amit hangsúlyoznék, Isten csak úgy segít, ha látja, hogy te is iparkodol. Sok erőt és egészséget, a többi csak hab a tortán. Kívánom még írj sok-sok regényt!
Sok szeretettel: István
Nagyon is igazad van, hogy nekünk is van benne részünk, hogy az Isten segíthessünk.
Köszönöm a jókívánságokat, az erő és egészség nagyon fontos mindenkinek.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata !
Mindenki saját maga irányítja az életét, bár a sors néha-néha furcsa fintorokat tartogat számunkra.
Kívánom élj még át ezernyi csodát.
Nagyon tetszett írásod, csakis gratulálni tudok:)
Szeretettel: Zsu
Igazán kedves vagy, Zsu, hogy olyan szorgalmason elolvasol mindent, amit fölteszek. Koszönöm a jó kívánságaidat, igazán jól esik, és rám is fér alaposan.
Furcsa az élet, nem könnyű annyi mindent mosolyogva átélni, amit számunkra nyújt.
Köszönöm, hogy olvastál:
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagy szerencse, ha valaki optimistának születik, mert az élet nehézségeit is józanul látja. Valóban a szépre kell emlékezni, mert ha csak a rosszakon rágódunk, akár meg is betegedhetünk. Ha választottunk egy utat, nem érdemes rágódni azon, hogy mi lett volna ha? Nem tudhatjuk, mert ahhoz azt az utat is végig kellene járnunk.
Kívánom, hogy "Attila felnőtt élete" című regényed megjelenjen!
Sok szeretettel: Matild
Kedves Kata!
Döntések. Kicsik és nagyok, jók, rosszak, helyesek, helytelenek. Mint mindennek ebben a világban, két pólusa van. Ha az egyik mellett döntünk jobbra megyünk, ha a másik mellett, balra. De van olyan hogy jó vagy rossz, helyes, helytelen? Nincsen. Mindegyik egy tapasztalás. Egy irány. Meg lehet bánni, vagy lehet örülni neki, de semmi más, csupán tapasztalás.
Judit
Kedves Judit!
Nem csalódtam a tapasztalataidban, mert valóban nincs olyan, hogy jó vagy rossz, mert egyikből és a másikból is le kell vonni a tapasztalatot, s az már jó, és nem rossz, ls fordítva is igaz. Tudnom kellett volna, mert én is a jóban hiszek, a rosszat meg feledem.
Köszönöm a véleményedet.
Szeretettel: Kata
Drága Katám!
Örömmel olvastam elmélkedésedet, terveidet. Kívánom tiszta szívből, hogy valóra váljanak. Megérdemled! A segítséget megkapod abban biztos vagyok, hiszen ha nehéz volt az élet eddig is átölelt az Isten, most is veled van. Csodálattal és szeretettel ölellek:Vali
Köszönöm a jókívánságokat, drága Valika, mer az mindig, mindenkinek jól jön.
Számomra mindig öröm, ha itt látlak.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Mély gondolataidat saját szemszögemből is olvastam.
Igen, mennyi minden máshogy alakulhatott volna ha akkor ott úgy döntünk ahigy és nem emígy.
Hmmmm
Mi lett volna ha….?
Soha nem fogjuk megtudni.
De nagyon elgondolkodtató tud lenni a ..ha……
Nagyon jó tulajdonságnak tartom , hogy az ember optimizmussal fekvértezve éli az életét.
Átsegítheti sok mindenen.
Szeretettel olvadtam elgondolkodtató íràsodba egy picikét.
Gratulálok! Edit
Kedves Edit!
Kedves szavaidat nagyra értékelem és köszönettel fogadom. Nagyon fontos, amikor életünkben valamilyen életre szóló fordulóhoz érkezünk, akkor ne döntsünk hirtelen, az ügy komoly átgondolása nélkül. Ugyanis ez dönti el, hogy a döntés kedvező lesz, vagy nem. Utólag hiába gondolkodunk rajta, hogy miért nem a másik változatot választottuk, az már semmit sem ér.
Másik, hogy nagyon fontos az optimizmus. Ha valaki folyton reménytelen, az elmúlt rosszakra gondol, azzal csak magát emészti. Azon, ami elmúlt, át kell lépni, hiába akarjuk, semmit sem tudunk visszacsinálni, ami megtörtént.
Örülök, hogy nálam jártál, szeretettel: Kata