Van egy ember, kinek szíve
számomra menhely.
Most ezt írom le
egy rövid kis verssel.
Azt kimutatni sem lehet,
hogy a szívem téged mennyire szeret.
Tudom mit tettél értem,
pedig még oly keveset éltem.
Te ott voltál, ha kellett,
a betegágyam mellett.
Te ott voltál, ha baj volt,
bármily fárasztó is volt.
Ott vagy mindig,
ha szükségem van rád.
Emléked örökre a
szívembe vésődött már.
Én tudok mindent,
ne felejtsd el,
majd meghálálom,
amikor majd kell.
Karácsony van,
a szeretet ünnepe,
szívem irántad
szeretettel van tele.
Ez a vers nem mestermű,
de szeretettel adom.
Fogadd hát attól,
aki tiszta szívből szeret téged nagyon!
2 hozzászólás
“Azt kimutatni sem lehet,
hogy a szívem téged mennyire.”
“Te ott voltál, ha baj volt,
bármily fárasztó is volt.”
ez a kettő szerintem nagyon nem stimmel. az első azért mert nincs értelme, a második pedig szerintem sántít.
ha bántó vagyok bocsánat, csak ezt nem tudtam másképp leírni.
nem voltál bántó, de ezt igazábol gyorsan irtam és a lényeg az, hogy kimutassa amirt érzek. Tudom, nem stimmel sokminden, de a célnak megfelelt:)