Kit szeretek
Nem érinthetem
Kezem így nem tapinthat selymet
Felöklelve
hamu életem
nem hozok többé veszedelmet
Alkony fénye
megrezdülése
rájöttem már magamnak is kevés
Minden napom
…csak bólogatom…
elfertőzött mételyes kelés
Gyógyszerhalom
poharam mellett
mely könnyeimmel van már tele
Rendet rakok
hát asztalomon
Feladta agyam hadserege
Kolomp hangja
birkaként nyugtat
Nem megyek többé a nyáj után
Szakadéknak
sziklaperemén
nincs maradásom okos bután
Lent a mélyben
széttört magammal
nincs mit kezdeni e genny kornak
Dögkeselyűk
martalékaként
dicshimnusz a kaszásnak szólhat
Burokháló
volt-van napjaid
Kitörni Zrinyiként is kevés
Csordogáló
szennyes lapjaid
semmit nem érő semmittevés
Ha engednéd
kezem testedhez
beleringatnálak mámorba
Hajszálaid
simogatásban
csóközönnel egyként számolva
Korhoz fűző
kortalanságod
Csillag szennyként múltaddal játszik
Bele olvad
volt életedbe
már azt se tudva mi hiányzik
Elmondom hát
könnyes pohárként
élni magad fáját öntözöd
Selyem fények
tapintásakor
beléd vagy halálba költözöm
Ha van a nincs
S ha nincs a van
Merőben bosszantó kódszalag
lélegezni
mocsok bugyrában
gyufaszálat vágva prés alatt
Harmincegy év
mi köztünk van
Ki mondja meg sok vagy kevés
Szerelmünknek
még szűz záloga
Porba dönt száz Andersen mesét
Perceinket
órák tiporják
hónapokat vesztve naponta
Túrva múltat
jelenben veszve
szorít jövőd mint anakonda
Markolt szemek
Már hatnak bennem
Vér könnyeimmel locsolgatom
Csukló szemem
nem rezdülése
már rég megásott trágyahalom
Most jó… így jó
Nem vagyva vagyok
Fénysebességért kokettálok
Hátha egyszer
reinkarnálva
karod közt érnek utol álmok