És úgy sújtott le rám az a pusztító gondolat
Mint a fellegekbe csavart émelygés
Én csak hallani akartam a mélykék éjszakát
És a te avarszagú csended úgy szíven talált
Mint a szemedből sütő felismerés
Én csak….
By HangaÉs úgy sújtott le rám az a pusztító gondolat
Mint a fellegekbe csavart émelygés
8 hozzászólás
Ez a háromsorosba font merengés is nagyon szép.Egyre jobban szeretem a verseidet.
Kedvenc olvasóm!
(Ez jó nagyképűen hangzik), csak azt akartam ezzel mondani, hogy örülök, hogy kitartóan olvasod, amit irogatok 😉
Ejha, ez is nagyon jó!:) "avarszagú csended" – ez különösen tetszett! Grat!:)
Hűha , köszönöm :-))
Hanga
Szia Hanga! 🙂
Ez véletlenül alakult. 🙂 Azt tapasztalom, hogy több mint három esztendeje is ott voltál a "legek" közt. Nagyon tetszett a vers, élvezettel olvastam, összevetettem a mostani önmagaddal. 🙂 A lélek ugyanolyan finom és visszafogott.
Szépeket kívánok neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
A véletlen néha jó dolgokra is képes 🙂 megtisztelsz a véleményeddel, köszönöm!
Hanga
Kedves Hanga!
Én csak itt olvastam… én csak ugyanezt érzem ha… én csak.
Látom régen írtad de én csak most olvastam.
Szép vers.
szeretettel-panka
Panka kedves, van olyan dolog, ami sosem késő, nekem most is jól esett minden szavad!
Hanga