Hideg szél suhan át a parkon.
Megjött az ősz? – annak hangját hallom?
Arcomra terített egy tarka levelet,
Nézegetem, talán van rajta üzenet.
Nem látok írást sehol.
Ilyet is csak egy ráérősen sétálgató nő gondol.
Ölelgetem a hatalmas fákat,
Hideg van, de a fákból melegség árad.
Vagy csak képzelődöm megint?
A szél rendre int.
Nahát, ez a fa itt egy kőris!
Megint megjött az október is.
5 hozzászólás
Tetszett az őszi versed, egy kis humoros váltással, "megjött az október is."
Szeretettel gratulálok Valika!
Üdv. Ica
Kedves hova!
Mint egy ´pillanatfelvétel´!
Szépen tükrözi a természettel együtt érzö
érzéseidet!
Szeretettel:sailor
Drága Ica!
Tudod szeretem a humoros embereket, még akkor is ha én nem erről vagyok ismert. Ebben a versben a rácsodálkozásom, hogy itt az ősz, valóban kicsit humorosra sikeredett.
Köszönöm, hogy követed írásaimat.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves sailor!
Valóban együtt rezgek a természettel, tudod az én filozófiám szerint "mindenben minden/Köszönöm soraidat.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Hova!
Igen, jól érzékeled, megérkezett az ősz. Bár az idő hűvösebb, a fák mégis barátságosabb, melegebb színű lombra váltanak, mintha csak ők is arra vágynának, hogy átöleljük őket.
Szeretettel: Zsóka